Szabadidő-autónak tűnik, pedig igazából egy jól megtermett kisautó az első Suzuki SX4, amit elnyűhetetlen, egyszerű technikája tehet jó vétellé használtan is.
Kisautók és terepjárók gyártójaként ismerjük a Suzukit, és a japán márka pontosan ezt a két kategóriát gyúrta egybe első crossover autója készítésekor. Az SX4 nehezen kategorizálható, hiszen a méretei alapján alsó-középkategóriás modell is lehetne, mégsem az Astra és a Golf ellenfele, hanem inkább egy nagyra nőtt kisautó. A megjelenése idején rendkívül divatos, terepjárós formavilág kelendővé tette az esztergomi gyártású SX4-et, ezért szép számmal találunk belőle a használtpiacon, az idő pedig nem fogott ki rajta. Az SX4 S-Cross megjelenése után is gyártásban maradt egészen a hasonló méretű új Vitara megjelenéséig.
Milyen kényelmes?
Az utastér nem olyan tágas, mint amilyennek a karosszéria 4,12 méteres hossza alapján gondolnánk, de ha nagyra nőtt kisautóként tekintünk rá, akkor már elegendő a helykínálata. A vezetőülésben ugyanakkor nem könnyű kényelmesen elhelyezkedni, hiszen a kormánykerék csak fel-le állítható, tengelyirányban nem, és egyes modellekből a vezetőülés magasságállítása is hiányzik. A kilátással is bajok lehetnek, hiszen a vaskos szélvédőoszlop nagyon sokat takar. A műszerfal azonban könnyen áttekinthető, a 2010 után gyártott ráncfelvarrott modellekben ráadásul pirosról fehérre cserélték a műszerek megvilágítását. A hátsó üléseken kisautós mércével megfelelő a helykínálat, főleg a fejeknek jut sok hely, de a szélesség mérsékelt, így hárman már csak bajosan férnek el a hátsó padon. A csomagtartó mérete átlagos, a pereme kissé magas, de a hátsó ülések már az alapmodellben is osztottan dönthetők, ami jól kihasználható autóvá teszi, akár családi célra is. Az SX4 még lépcsőshátú változatban is készült, a meglehetősen ritka modell rút formájára még az 515 literes csomagtartó sem lehet mentség.
Milyen vezetni?
Az üléspozíció terepjárósan magas, a precízen kapcsolható váltójával és az eltalált hangolású futóművével egészen jól vezethető autó az SX4. Sportosnak azonban nem mondható, amiért főleg a benzinmotorok okolhatók. Az 1,5 literes alapmotor elég kelletlen, az 1,6 literes már jobban megy, és ha tehetjük, akkor keressünk modellfrissítés utáni példányt, hiszen azokban mindkét motor erősebb és nyomatékosabb lett. A menetzaj főleg autópályán lehet zavaró, a megnövekedett légellenállás miatt ilyenkor a fogyasztás is nagyobb a kelleténél. A dízelmotorral már fürgébb és takarékosabb az SX4, de ezekből elég kicsi a választék használtan, egyébként a PSA-Ford 1,6 literes 90 lóerős és a Fiat 1,9 literes, 120 lóerős (később 2 literes, 135 lóerős) motorját lehetett választani. A Suzuki automatikus, gombnyomásra fixen kapcsolható összkerékhajtást is kínált a típushoz, de enélkül is elhagyhatjuk az épített utat, ugyanis a fronthajtású modell hasmagassága is 16 centiméter.
Mire figyeljünk vásárláskor?
Az autó kiválasztásakor figyeljünk a felszereltségre, abban ugyanis nagy különbségek lehetnek. A GC alapmodellben csak szervokormány és két légzsák van, a kényelmi extrák teljesen hiányoznak. A GLX szinthez már elektromos ablakemelő, központi zár, valamint kormányról vezérelhető, nyolc hangszórós CD-játszó jár. A GS már igazi csúcsmodell oldal- és függönylégzsákkal, ESP-vel, automata klímaberendezéssel, bőrkormánnyal, ülésfűtéssel, valamint kulcsnélküli nyitás-indítással, ez új korában drága volt, de ma már inkább ilyet keressünk. A könnyen karcolódó műanyagok és a kikopó kárpitok miatt az utastér jobban elhasználódottnak tűnhet, mint amilyen valójában, de ez ne tévesszen meg, az esztergomi gyártású SX4 tartós és strapabíró konstrukció, nincsen sok baj vele. A benzinmotorok láncos vezérlésűek, időben végzett olajcserével hosszú futásteljesítményűek, a fékbetéteket és tárcsákat azonban gyakrabban kell cserélni a megszokottnál. A dízelmotorok szervizigényét a turbótöltő, a nagynyomású befecskendező és a részecskeszűrő is növelheti. Az üzemeltetési költségei megfizethetők, alkatrész és szerelő bőven akad hozzá, ami használtan is ajánlottá teszi a Suzuki kis crossoverét.
