A megbízhatóság példaképének szokás nevezni, és ez nagyjából igaz is a Toyota kompakt modelljének utolsó olyan generációjára, ahol még az ötajtósnak is Corolla volt a neve.
Sokáig unalmas autónak tartották a Corollát, ezért a Toyota meghökkentő formájú modellel rukkolt elő a kilencvenes évek végén. A kereklámpás autó merészsége nem vált be, a ráncfelvarrással megszelídített autót pedig ismét egy hétköznapi formájú generáció váltotta le 2001-ben. Ez, a típus kilencedik generációja az utolsó olyan széria, ahol még a ferdehátú, a lépcsőshátú és a kombi karosszériás kivitelnek is Corolla volt a neve, mielőtt az Auris megjelent volna a Toyota kínálatában.
Milyen kényelmes?
Az elődjéhez képest nem csak formájában, hanem helykínálatában is sokat fejlődött a Corolla. Az arányai egészen megváltoztak: az ötajtós modell tizenegy centivel rövidebb, de kettővel szélesebb és kilenccel magasabb lett, a tengelytávolság pedig tizennégy centiméterrel nőtt, ami az utastér helykínálatára is hatással volt. Az utasok már nem kisautóban, hanem egy rendes méretű kompakt autóban érezhették magukat, a helykínálat az első és a hátsó üléseken is megfelelőnek nevezhető. Az ötajtós modell csomagtartója ugyanakkor 372-ről 289 literesre csökkent, ezért aki sokat utazik, inkább a négyajtós (437 liter) vagy a kombi mellett döntsön. Az utóbbi raktere alaphelyzetben ugyan csak 402 literes, ami elmarad a konkurenseké mögött, de a hátsó ülések ledöntésével egészen 1480 literesre bővíthető. A Corolla minőségérzete is sokat fejlődött, a felhasznált anyagok színvonala, a kapcsolók működése mind eléri a kategóriában elvárható szintet, ráadásul a kor előrehaladtával sem használódott el a típus utastere.
Milyen vezetni?
A vezető üléspozíciója ugyan nem olyan alacsony, mint az elődében, de lényegesen nagyobb a hely. A kormánykerék ugyanakkor csak magasságában állítható, a tengelyirányú állíthatóság a modellfrissítéssel együtt jelent meg, ezért a magas termetű vezetők a 2004 utáni példányokat keressék! A Toyota az elődben vezette be a változó szelepvezérléses benzinmotorokat, ezek változatlanul kerültek át a kilencedik generációs modellbe. Az 1,4 literes, 97 lóerős motor is kellően erős, de aki sportosabban vezet, érdemes az 1,6 literes, 110 lóerős benzines mellett döntenie. A két kivitel között ráadásul elhanyagolható a fogyasztásbeli különbség, mindkét erőforrás rendkívül takarékosan bánik az üzemanyaggal. A korai modellekben csak kétliteres dízelt találunk, a Yaris 1,4 literes dízelmotorja a ráncfelvarrással együtt jelent meg a kínálatban. A kis hengerűrtartalom ne tévesszen meg senkit, a 90 lóerősre izmosított, 190 Nm nyomatékú erőforrás remekül hajtja a Corollát, és kevesebb, mint öt litert fogyaszt vele az autó. Sportváltozatban is készült a típus, a Celica 1,8 literes, 192 lóerős motorja pedig elképesztő menetteljesítményeket tett lehetővé a TS modell számára, ezért könnyen okozhatunk meglepetéseket a hétköznapi külsejű, de valójában bivalyerős családi autóval.
Mire figyeljünk vásárláskor?
A Corolla elpusztíthatatlan autó hírében áll, és éppen ezért legyünk óvatosak, hiszen sokakat megihlet a kihívás, hogy elpusztítsák. Kerüljük el azokat az eladókat, akiknek a fejében a megbízhatóság egyet jelent azzal, hogy egyáltalán nem nyúlnak az autóhoz. A rendszeresen karbantartott példányok azonban meghálálják a gondoskodást. A benzinmotorokat vezérműlánccal szerelték, amely elvileg az autó teljes élettartamát kiszolgálja, az induláskor hallható csörrenő hang azonban árulkodó lehet. A változó szelepvezérléses erőforrások korai évjáratainál fokozott olajfogyasztás is előfordulhat, ez különösen az 1,8 literesre lehet jellemző. A futómű alapvetően tartós darab, a fékek azonban a megszokottnál gyorsabban kopnak, és bár a rozsdásodás ezt a generációt már nem érintette olyan érzékenyen, mint az elődjét, a kipufogódob cseréjére azért időnként szükség lehet. A Corollát robotizált sebességváltóval is szerelték: itt a kuplungot és a váltószerkezetet elektromotorok mozgatják, vezetni pedig úgy kell, mint egy hagyományos automatát. A korai példányok ebből is problémásak lehetnek. A Toyota nem hanyagolta el a típust, több alkalommal is visszahívást rendelt el, ahol többek között a fékek, a váltó és a légzsák hibáit javították ki, ezért érdeklődjünk, hogy ezeket a beavatkozásokat végrehajtották-e a kiszemelt példányon. A dízelmodelleknél számítsunk arra, hogy egy idő után a turbófeltöltő és a nagynyomású rendszer költséges cseréjére lehet szükség. A szívómotoros benzines modellek azonban rendkívül kevés hibalehetőséget tartogatnak, így a praktikus Corolla használtan is egyértelműen az ajánlott vételek közé tartozik.
