Ráncfelvarráson esett át a Volkswagen Tiguan. A márka egyen-maszkja jóbban ál ugyan az autónak, mint a korábbi orrkialakítás, de rengeteg, szemmel nem észrevehető területen is sokat javult az autó.
Ha Budán élnék, drága villanegyedben, ahová télen, hóban-fagyban csak 4×4-es járművel tudnék feljutni, akkor biztosan jobban értékelném a városi terepjárókat. De mivel nem vagyok gazdag, és túl régen foglalkozom már autókkal, ezért számomra ez a kategória jóformán értelmezhetetlen divathóbort. Olyasmi, mint az óceán túlpartján a pick-up-mánia. Se a platós kisteherautók nulldiplomás tulajdonosai, se a divat-terepjárók európai gazdái nem arra használják járműveiket, amire azok valók. Ezt csak azért szerettem volna az elején leszögezni, hogy érzékeltessem, mennyire szkeptikusan vizsgálom ezeket az autókat. Ha elismerően vélekedek róluk, az kétszeresen számít. Márpedig a Tiguánról alapvetően elismerőleg tudok nyilatkozni. Elsősorban azért, mert olyannyira személyautósan viselkedik, hogy az ember hajlamos elfeledkezni arról, hogy városi terepjárót vezet. És ez nagy dolog. A hosszú rugóutak ellenére a Tiguan nem billegve-libegve száguld a másod-harmadrangú országutakon, és a kanyarokban is jól kézben tartható. Érezhető persze, hogy az átlagos személyautóknál nehezebb és magasabb felépítésű kocsival tekergőzünk a szerpentinen, de nem kell a szokásosnál óvatosabban, lassabban kezdeni az íveket, nem kell attól tartanunk, hogy vészes alulkormányzottsággal, vagy hevesebb kormánymozdulat esetén billenés-közeli reakcióval szembesülünk. A személyautós viselkedés titka persze nem csak a mesterien finomhangolt futómű, és a viszonylag közvetlen, precíz kormánymű, hanem a villámgyors reagálású Haldex 4×4-es rendszer, amely a tapadás függvényében pillanatok alatt változtatja a nyomatékelosztást a kerek között, és az ESP is ügyesen, szinte észrevehetetlenül vigyáz ránk. Mindezeket figyelembe véve nagy dicséret illeti a Tiguant azért, mert terepjáró létére vezetés közben nem is tűnik terepjárónak – bár belátom, ez kissé groteszk. De igaz.
Praktikus és átgondolt belső
Hasonlóan ironikus módon azért is elismerés jár az autónak, mert Volkswagen létére volvósan praktikus. A beltér dizájnja kissé rideg ugyan, de határozottan olyan könnyen elérhető, megtalálható és kezelhető benne minden, mint amilyen a svéd márka modelljeiben volt 5-6 évvel ezelőtt. Nem hogy kézikönyv-böngészésre nincs szükség ahhoz, ha mondjuk új rádióállomást szeretnénk menteni a hifin, de még gondolkodnunk sem igazán kell hozzá. A klímarendszer vezérlése is pofonegyszerű, a műszerek jól láthatók és könnyen leolvashatók. Pakolórekeszekből pedig olyan sok áll rendelkezésünkre, hogy még egy többnapos családi kirándulás során sem telik meg mind lomokkal.
Az ergonómiára sem panaszkodhatunk: nem csak az első, de a hátsó helykínálat is bőséges, többek között az üléssor 16 centiméteres előre-hátracsúsztatási megoldásának köszönhetően. A csomagtér tágas (alaphelyzetben 470 literes, az ülést előre csúsztatva 505, a székeket lehajtva pedig 1550 literesre növelhető) és könnyen pakolható, de kissé zavaró, hogy a fedél nem nyílik elég magasra, így a 180 centinél magasabbaknak nem árt vigyázniuk a fejükre. A vezető munkaterének kialakítása példás. Az üléspozíció lehetne ugyan alacsonyabb, és a kellemes tapintású, bőrbevonatú kormány oszlopának állíthatóságának határai is lehetnének szélesebbek, de alapvetően mindenki elég kényelmesen elhelyezkedhet a kemény tömésű, de nem kényelmetlen ülésen.
Kiváló motor-váltó páros
A kétliteres turbódízel motor nagyszerű egység. Határozottan fürgén mozgatja az 1600 kilós járművet, jobban, mint amit a 140 lóerős teljesítménytől vagy a 320 Nm-es nyomatéktól várnánk. Ráadásul alig fogyaszt: méréseink szerint városban sem igényelt többet 6,7 liternél, ami nem csak a motor teljesítménye és az autó tömegének figyelembe vétele mellett számít jó eredménynek, hanem annak fényében is, hogy a szokásosnál sietősebben közlekedtünk vele. A jó menetteljesítmény és a visszafogott fogyasztás jórészt az egészen kiváló, hétsebességes, tovább finomított DSG váltónak köszönhető. Az egység automata üzemmódban inkább csak átlagos, mint villámgyors, és helyzetfelismerése sem mindig tökéletes. Ugyanakkor kézi üzemmódban, a kormány mögötti fülekkel vezérelve igazi élményforrás: villámgyorsan kapcsol, egészen olyanná teszi a vezetést, mintha egy számítógépes játék különösen élethű verzióját tesztelnénk. Könnyedén tarthatjuk 1700-2700 között a fordulatot, amihez még különösebben figyelnünk sem kell, hiszen jól érezhetően ebben a tartományban érzi elemében magát az autó. Ráadásul már 70-es tempónál kapcsolhatjuk a hetediket, amely így még városi közlekedés során is hasznos fogyasztás-csökkentő tényező lehet.
Műszaki adatok: Volkswagen Tiguan 2.0 TDI 4Motion DSG
Motor: négyhengeres, turbódízel Hengerűrtartalom: 1968 cm3 Teljesítmény: 140 LE 4200/min Nyomaték: 320 Nm 1750-2500/min Hajtás: összkerékhajtás Sebességváltó: hétfokozatú duplakuplungos automata
Hossz/szél./mag.: 4426/1809/1703 mm Tengelytáv: 2604 mm Nyomtáv: 1569/1571 mm Saját/össztömeg: 1595/2260 kg Csomagtartó: 470/1510 l Üzemanyagtartály: 64 l Gumiabroncs: 215/65 R16
Végsebesség: 188 km/h Gyorsulás 0-ról 100-ra: 10,2 s Gyári fogyasztás város 6,9 l/100 km, országút 5,5 l/100 km, átlag 6,0 l/100 km CO2-kibocsátás: 158 g/km Tesztfogyasztás: (város) 6,7 l/100 km Garancia 4 év vagy 200 ezer km
TETSZETT Minőségérzet, személyautós vezethetőség, remek motor és váltó, takarékos fogyasztás
NEM TETSZETT Kissé rideg belső dizájn, nem elég magasra nyíló csomagtér-ajtó, magas vételár
