Amerikában egy tanulmány mutatott rá arra, hogy a törésteszteknél használt bábuk mára már elavultak, ezáltal pedig hamis információkat adhatnak az utas és vezető védelemről. Főleg a nők és a nagyobb testtömegű emberek esetében alakulhat máshogy egy csattanás kimenetele, mint ahogyan azt eredmények előzetesen mutatják.
Amióta léteznek dokumentált töréstesztek az autózás világában, gyakorlatilag azóta (kivétel néhány év az autók megjelenése után) használnak ezeknél tesztbábukat is, hogy emberek veszélyeztetése nélkül lehessen megnézni, hogy mi történik az emberi testtel, ha bekövetkezik a baj.
Az évtizedek alatt természetesen változtak a bábuk, egyre több érzékelő került beépítésre, és megjelentek a gyermekméretű példányok is, ám most az amerikai Government Accountability Office (Kormányzati Elszámoltathatósági Hivatal) egy tanulmányban mutatott rá arra, hogy a jelenleg használt bábuk már technikai és más szemszögből is elavultak, így nem nyújtanak pontos információkat a lehetséges sérülésekről.
A GAO például azt nehezményezi, hogy a bábu csak egy átlagos testalkatú férfi esetében vizsgálja az eseményeket, pedig egy nő más fiziológiai jellemzőkkel bír. Szintén baj szerintük, hogy nem vizsgálják az átlagnál magasabb vagy nagyobb testsúllyal rendelkező sofőrök/utasok viselkedését a teszteknél, akik megint csak teljesen más fizikai jellemzőkkel vannak felvértezve. Természetesen életszerűtlen, hogy mostantól törjenek össze minden tesztnél egy tucatnyi autót, hogy minden lehetséges embertípusra pontos eredményeket kapjanak, de talán megoldás lehet, ha egy töréstesztnél az autón belül négy különböző „adottságú” bábu lenne.
A hivatal arra is kitért, hogy jelenleg a törésteszteken nem vizsgálják megfelelő pontossággal az alsó láb sérüléseit sem, pedig sok balesetnél pontosan ilyen problémákat szenvednek el az áldozatok.
