Nagyon messze gurult a gyógyszerük a Renault tervezőinek a ’90-es években. Ez nem csak néhány fura sorozatgyártású modell mutatja (lásd: Avantime, Vel Satis), hanem egy-egy különleges koncepció is. Ilyen az F1-es technológiával felvértezett családi buszlimuzin „fából vaskarika” ötlete is, amelyet az Espace akkori sorozatával demonstráltak.
Éppen csak elkezdett tarolni a Forma-1-ben a Renault, az 1992-es és 1993-as világbajnoki győzelem után 1994-ben már utcai autókkal is fel akarták hívni a figyelmet a sportsikerekre. Ehhez persze meg is volt minden, ami kellett: egy remek V10-es motor, amely a betontorpedókban jóval 900 lóerő fölött muzsikált, egy jó nagy kasztni, amelybe könnyedén be lehet építeni, és egy éppen ráérő F1-es világbajnok: Alain Prost, aki tevékenyen közreműködött a szörnyeteg tervezésében. Az apropót a népszerű buszlimuzin, az Espace megjelenésének éppen tízéves évfordulója adta. Persze, családi autóból F1-es autót barkácsolni nagyjából annyira lehetséges, mint fából vaskarikát formázni, de az ötlet kódolt képtelensége ellenére egy komoly PR-fogást is kínált, hiszen éppen az ilyesféle képtelenségek érdemlik a legnagyobb figyelmet.
A kivitelezést nagyjából baltával végezték: fogták a V10-es blokkot és szépen behajították az autó közepére (a középső üléssor két szélső széke közé) – így máris tökéletes középmotoros elrendezést hoztak létre. A látványos, tölcsérszerű szívótorkok így ugyan éppen az utasok elől szippantották el a levegőt, de az ablakok lehúzásával ezen még lehetett segíteni. Az elborult utcai változatnál 800 lóerőre fogták vissza a motor teljesítményét, ehhez a Williams csapat hatfokozatú szekvenciális váltóját kapcsolták. Persze a hatalmas, hűtött féktárcsák is egyenesen az F1-ből érkeztek, akárcsak a csővázas karosszériát borító karbonszálas elemek. Az autósport csúcskategóriáját idézte a hatalmas hátsó szárny is, amely nem csak a kanyarstabilitást javította, hanem bődületes leszorító erejével segített átvinni a brutális motorerőt a hátsó kereken keresztül az útra.
A mindössze egyetlen példányban készült demo-autó félelmetes menetteljesítményekre volt képes: gyorsulása már-már vetekedett az akkori F1-es autókéval, hiszen kevesebb, mint 2,7 másodperc alatt érte el a 100 km/h-ás tempót, végsebessége pedig 315 km/h körül volt. De Alain Prost szerint nem csak adataiban hasonult egy F1-es autóhoz az F1-es Espace, hanem vezetni is hasonló volt: kanyarokban veszélyesen túlkormányzottá vált, hirtelen gázelvételre blokkoltak a hátsó kerekek – de remekül ment. Ráadásul a vezető munkakörnyezetét is sportosra hangolták: az ultra-vékony és persze megjelenésnek megfelelően légiesen könnyű pilótaülést a padlóra helyezték, a kisméretű (de persze szervós) kormányt pedig a vezető mellkasához tolva építették be.
