Lassan, de biztosan kezdenek befutni a 2019-es elemzések és a 2020-as prognózisok a különféle gazdasági elemzőcégektől és bár sok ponton eltérnek, de egyben mind megegyezik: az autóipar recessziója 2020-ban sem fog megállni.
A legoptimistább becslések alapján is 2020-ban 60,5 millió darabos eladással a globális autópiac több, mint 20 százalékot veszít az amúgy sem erős 2019-hez képest igaz, ott még csak alig három százaléknyi volt a visszaesés a 2018-as számokhoz mérten.
A lassan minden szinten és szegmensben idehaza is érezhető rossz tendencia okaként egyértelműen a 2020-ban kötelezővé tett emissziós kvótát teszik felelőssé, valamint azt a tényt, hogy a törvénykezést és a szigorú normatívákat a nagy, többmilliós eladással büszkélkedő mamutkonszernek egyszerűen képtelenek tartani a kiterjedt gyártásstruktúra- és beszállítói hálózat miatt sem. Képtelenek ilyen ütemben fejleszteni, így nem egy esetben inkább vállalják a büntetést, amit a 95g/km CO2 határ túllépése miatt kiszabnak rájuk emellett pedig ezt az összeget egyszerűen beépítik az autó vételárába.
Természetesen közrejátszik az is, hogy a vásárlók, nagy flottacégek kivárnak, hiszen nem tudják, hogy a napról-napra változó jogszabályoknak köszönhetően egyáltalán mibe fektessenek. És ez magával hozza a gyengébb eladásokat, ezek pedig – kombinálva a ténnyel, hogy a négy legnagyobb piacvezető is komolyan felfuttatja az elektromosautó-termelést -, azt eredményezi, hogy komoly múlttal rendelkező, Tier1-es beszállítók és technológiafejlesztők is bajba kerülnek. Már a német Bosch Ag., a Knorr-Bremse és a francia Valeo vagy Thyssen-Krupp is komoly válságmegelőző intézkedéseket foganatosított illetve durva veszteségeket könyvelnek el. Ami érthető, hiszen megrendelések tíz- vagy százezreitől estek vissza az által, hogy az elektromos autók komponensei sokban eltérnek, vagy maguk az autók egyszerűbbek, mint belsőégésű motorral szerelt társaik.
És hiába szállítanak be és fejlesztenek technológiát az elektromos vonalon, ezen gépjárművek még mindig csak az európai eladások alig 2 százalékát teszik ki, ami édeskevés ahhoz, hogy érdemben ezen cégóriások erre építhessenek.
Ha az Európai Unió nagyon hamar nem segíti meg ezeket a bajbajutott cégeket, akkor megkockáztatja, hogy magasan képzett munkanélküliek ezrei lepik el az öregedéssel küzdő Európát vagy viszik el a megszerzett know-how-t Kínába vagy erős, ázsiai cégekhez.
