Újszerű megoldással rukkoltak elő a norvégok a fjordok közötti közlekedés megkönnyítésére: úszó alagutakkal kötnék össze a keskeny öblök két partját.
Norvégia vezető olajipari hatalomnak számít, mégis évtizedek óta igen felelősen gondolkodik a nem megújuló energiaforrások (így a kőolajszármazékok) felhasználásáról. Ezt nem csak az bizonyítja, hogy az értékesített olaj árából jelentős megtakarításokat képeznek a későbbi környezeti rekultiváció céljaira, hanem például az is, hogy ambiciózus terveik szerint két évtizeden belül az ország teljes autóparkját szeretnék elektromos hajtásúra cserélni. A legújabb ötletüket szintén az üzemanyaggal való takarékoskodás és a környezet védelme szülte: megvalósítható megoldást keresnek az ország partvonalát cakkozó sok száz fjord partjainak összekötésére. Aki ugyanis az egyik partról a másikra szeretne átjutni, az gyakran akár több száz kilométert is kénytelen megtenni a légvonalban alig néhány kilométeres távolság áthidalására. A legnagyobb gondot az okozza, hogy az egykori jégkorszak nyomait őrző fjordok rendkívül mélyek, ezért sem hagyományos alagúttal, sem híddal nem könnyű összekötni a partokat. Ezért jött a jelenleg kísérleti és vizsgálati szakaszban lévő ötlet, hogy két egymáshoz erősített csövet lebegtessenek a vízben, 30 méteres mélységben. Ezekben haladhatna a forgalom az egyik illetve a másik irányban. Bár az ötlet kivitelezése szakértők szerint még legalább tíz évet várat magára, ez azonban nem feltétlenül baj, hiszen addigra talán megoldódik az alagutak kivitelezésének egyetlen érdemi gátja: a kipufogógázok kivezetése a víz alatti csőből. Mert ha a norvégok tartják magukat a terveikhez, addigra úgyis jórészt elektromos autók járják majd az útjaikat, azoknál pedig ez a probléma nem merül fel. Az persze kérdés, hogy vajon a környezetet nem szennyező, energiatakarékos elektromos autók tömeges elterjedésének idején vajon mekkora szükség lesz ilyen költséges beruházásra.
