A használtautó piac egyik legolcsóbb modellje a maga kategóriájában a Citroën C2, kis szerencsével már 500 ezer forint alatt ki lehet fogni egy-egy normális állapotú példányt. Miért ilyen olcsó? Mindjárt meglátjuk.
Új autóként nem vált be a C2-es. Ezt bizonyítja, hogy alig 6 évig gyártották. De a rövid pályafutás vagy éppenséggel egy-egy sorozat törlése a gyártók palettájáról nem minden esetben utal arra, hogy az adott modellel lettek volna súlyos gondok. Lehetnek más okok is a háttérben. A C2-es esetében két gyártói megfontolás állhatott a gyors megszüntetés hátterében. Az egyik, hogy a 2CV reinkarnációjának is gondolt típus egyszerűen élesebb formavilágot tükrözött, mint az akkor a C3-mal már kijelölt kerekded irányzat. A C2-est retrónak szánták, mégis kissé futurisztikus lett, előbb tűnt egyfajta német-japán hibridnek, mint stílusos franciának. Másrészt – és ez talán az előző oknál is sokkal fontosabb – a C2-e számára nem volt többé hely a gyártó modellpalettáján. A C1-es alulról, a C3-as pedig felülről vonta el tőle a vásárlókat. A kisautó két tűz közé szorult – és hamarosan kiszorult a kínálatból.
Maga az autó nem volt rossz konstrukció, és minőségével sem voltak érdemi problémák. A 2003-ban piacra dobott kiskocsin 2006-ban ráncfelvarrást végeztek (megváltozott a hűtőmaszk és a lökhárító). Formája ma is divatos és még mindig jellegzetes. Ideális választás az 1,4 literes, 70 lóerős közös nyomócsöves dízel, hiszen bár lehetne kicsit fürgébb, de városi használatban sem fogyaszt öt és fél liternél többet. De nem rossz az 1,1 literes benzines alapmotor sem, még ha nagyobb is az étvágya és sokkal nyomatékszegényebb is, mint a dízelváltozat, de ahogy lenni szokott, ez esetben is kockázatmentesebb választás lehet a benzines az öregecske dízellel szemben. A C2-es utastere egyedi és praktikus: digitális sebességmérője jól leolvasható, műszerfalának további elemei teljesen szokványosak. Extra felszerelésként rendelhető volt bele a két különálló, sínen csúsztatható hátsó ülés, amelyeket a csomagtér felől is állíthatunk: ezzel növelhető harmadával a kétfelé nyíló ajtón át pakolható raktér kapacitása. Előrehajtani azonban csak akkor lehet az üléseket, ha nem túl magas sofőrre állítottuk a vezetőülést.
Az idő vasfoga fogott a ma már 8-10 éves modellen. Jellemző probléma a fényezés, a lakkozás lepattogzása (érdekes módon ez az egyetlen Citroën típus, amelyiknél ez a gond jelentkezik). A Sensodrive automataváltó sem a megbízhatóságáról híres, ha lehet, inkább keressünk manuális erőátvitellel rendelkező modellt. Az elektronikai problémák nem ritkák és a hátsó fékekkel is lehet gond. Mindezek mellett a C2 használtan sem rossz vétel, olcsó bekerülési ára és takarékos üzemeltetési költségei miatt kiváló kezdő autó, és városi rohangálóként is megállja a helyét.
