Fiat Seicento (1998-2007) használt teszt

Új korában a piac legolcsóbban megvásárolható autója volt az apró Fiat Seicento, az egyszerű felépítésű városi mini használtan sem számít rossz vételnek.

1998-ban mutatkozott be a Cinquecento utódjaként elkészített Seicento. A Fiat receptje nem változott, ezt a modellt is apró méretei, egyszerű felépítése és könnyű vezethetősége tette népszerűvé. A pályafutása alatt többször is felfrissítették, a legutóbbi ráncfelvarráskor krómcsíkokat kapott az emblémája köré és Fiat 600 lett a neve. A kínálatból a retró stílusú Fiat 500-as megjelenésével tűnt el, noha teljesen más célcsoportnak szól: olcsón beszerezhető és fenntartható városi szaladgáló-autónak ideális a Seicento.

Milyen kényelmes?

3,3 méteres hosszával és 2,2 méteres tengelytávjával a piac egyik legapróbb autója a Seicento, még a városi minik között is kicsinek számít. A legtöbb ilyen modellel ellentétben ugyanis nem ötajtós, hanem csak háromajtós, ami azt jelenti, hogy ajtói szélesre nyílnak, de szűk parkolóhelyen nehezen kezelhetők. Az első üléseken is csak átlagos termetűeknek elegendő a hely, a magasabbaknak már a fejtér, a lábtér és az utastér szélessége is kevés lehet. A pedálsor különösen szűkös, itt csak női lábak férnek el megfelelően. A hátsó ülésekre nehéz a beszállás, és a hely is nagyon kevés, ide tényleg csak az átlagosnál kisebb termetű utasokat ültessünk, és őket is rövid útra. A csomagtartó 170 literes, ami elfogadható, ráadásul a hátsó támlák ledöntésével 810 literesre bővíthető.

Milyen vezetni?

A Seicento a Cinquecento továbbfejlesztésével született, ami azt jelenti, hogy rendkívül egyszerű felépítésű és könnyen vezethető kiskocsi. A szervós kormánnyal az apró méreteinek köszönhetően könnyen megy a parkolás, a csekély, alig 735 kilogrammos saját tömegnek hála pedig egészen fürge az autó. Az alapmodellt 900 köbcentis, 39 lóerős motorral szerelik, az utóbbi években pedig már csak az 1100 köbcentis, 55 lóerős benzinessel lehetett kapni. A nagyobb motorral városban egyszerűen kilőhetünk a lámpánál, a karosszéria négy sarkába tolt kerekeknek köszönhetően pedig egészen stabil autó a Seicento. A Sporting kivitelt a nagyobb motorral, de rövidebb áttételezésű váltóval és feszesebb futóművel szerelték, így még több élményt nyújt. Az olaszok humorát jelzi, hogy Michael Schumacher Edition is készült belőle!

Mire figyeljünk vásárláskor?

A vásárlás előtt vegyük figyelembe, hogy a Seicento olcsó autónak készült, ez pedig az utastér berendezésén és színvonalán érezhető is. Sajnos a biztonságán is, hiszen hiába volt szériafelszerelés a gyártás vége felé a vezetőoldali légzsák, ha a karosszéria merevsége elmarad az elvárhatótól: a törésteszten a megroggyant utascella miatt mindössze másfél csillagot szerzett. A gyerekeket tehát semmiképpen ne ilyen autóval fuvarozzuk, de városi szaladgáló- és bevásárló-autónak egyébként megfelel. A lengyelországi gyártású Seicento alapvetően megbízható típus, a más Fiatokban is megtalálható, jól bevált motorok, valamint az egyszerű futómű és fék nem problémás darabok. Az elektronikával azonban akadhatnak gondok, a hűtés meghibásodása a motor túlmelegedéséhez vezethet, de az üzemanyag-ellátással, a motorvezérléssel és az indításgátlóval is lehetnek bajok. Az apró Fiatot azonban nem csak megvenni, hanem fenntartani is rendkívül olcsó, hiszen egészen keveset fogyaszt, az alkatrészek pedig szinte fillérekbe kerülnek hozzá.