Használtautó teszt: Dodge Avenger 2.0 CRD (2007-2014)

Egy kis darabka Amerika minden velejárójával – tehát például rettenetes belső dizájnnal – és egy zűrös európai motorral – leginkább így jellemezhető röviden a Dodge Avanger 2007-2014-es szériája. Csili-vili különlegesség, amely nem drága ugyan a használt piac, de nagyon óvatosnak kell lennünk, ha ilyenre vágyunk. Mindjárt eláruljuk, hogy miért.

A Dodge rövid pályafutást mutatott be Európában: 2008-ban, az anyacég, a Chrysler fuzionált a Fiat-csoporttal, és e házasság keretében az izomautóiról ismert amerikai márka egyes modelljei eljutottak az öreg kontinensre is. (Néhány országban – így nálunk is – egy-egy nagyobb kereskedőlánc korábban is forgalmazott egyes modelleket, leginkább a Calibert.) De a Fiat hamar úgy döntött, hogy saját érdekeinek megfelelően alakítja át az amerikai kínálatát, így például a Chrysler 300C-ből gyorsan Lancia Thema lett nálunk, a Dodge Journey pedig Fiat Freemont néven folytatta a pályafutását. Az Avanger pedig sehogyan sem, hiszen helyette a testvérmodell, a Chrysler Sebring maradt csak az európai kínálatban. Bár az is ugyanarra a padlólemezre épül, mint az Avanger, de egészen más jellegű autó, még csak nem is igazán hasonlít.

A Dodge középkategóriás szedánja a márka legnagyobb modellje volt 2007-es megjelenésekor. Világautónak tervezték, így igyekeztek az európai ízlésvilág sajátosságait is figyelembe venni, de megtartották az izomautós jelleget is – ennek köszönhető a markáns kiszélesedés a kasztni oldalán a hátsó ajtó vonalától és a karakteresre szabott hátsó ablak.  Bár oldalnézetből kifejezetten dögös a karosszéria, szemből és hátulról kissé unalmas. De a beltér ennél is lehangolóbb: a koreai gyártók tíz évvel ezelőtti modelljeinek szürke műanyag világa köszönt ránk szögletes vonásokkal a műszerfalon, és kerek formákkal (a műszereknél és a kilincseknél) – nyilván azzal a szándékkal, hogy oldják a sarkosságot. Nos, ez nem sikerült, csak meglehetősen eklektikussá vált az amúgy sem túl igényesnek tűnő beltér.

Helykínálat szempontjából nem rossz az, amit az autó kínál: elől bőséges a hely, de hátul is a kategória (akkori) átlaga fölötti. Az ülések amúgy nem túl szépek ugyan, de jól formázottak és kényelmesek, elől még kellő oldaltartásuk is van. A csomagtartó mérete viszont elmarad az átlagtól.

Vezetési élmény szempontjából nem nyújt különlegeset az Avenger: megy és fordul, ahogy kell, de aki sportkocsis, vagy netán izomautós kanyartulajdonságokra számít, az csalódni fog. A futómű hangolása inkább kényelmes, mint sem sportos, de azért kellő tapadást biztosít.

Az európai kínálatban csupán egyetlen motorral szerepelt az autó: a Volkswagentől származó 140 lóerős CRD-nek nevezett, de valójában PD TDI erőforrással. Bármilyen meglepőnek hangzik is, de az a helyzet, hogy tíz éves korára nem az autó amerikai génjeivel gyűlhet meg az Avenger-tulajdonosok baja, hanem éppen a német motorral. A PD-egységek 150 ezer kilométer után bármikor lehullhatnak, javításuk nagyon költséges, cseréjükkel pedig legfeljebb újabb 150 ezer kilométer erejéig oldjuk meg a gondot. Ez a konstrukció a VW egyik legnagyobb melléfogása, talán éppen azért került az amerikai autóba, mert másnak már egyáltalán nem kellett. Ritkán, de ki lehet fogni tengeren túli importból származó 2,4 literes benzines erőforrással szerelt példányokat is, ha tehetjük, inkább olyat válasszunk, hiába fogyaszt többet, de sokkal-sokkal megbízhatóbb.

Műszaki adatok:

Méretek

Szélesség	1 843 mm
Magasság	1 497 mm
Hosszúság	4 850 mm
Tengelytáv	2 765 mm
Csomagtér térfogata	438 l

Hajtás:

Üzemanyag	Dízel
Környezetvédelmi osztály	EURO 4
Hengerelrendezés	Soros
Hengerek száma	4 henger
Sebességváltó	Manuális (6 fokozatú) sebességváltó
Hajtás	Első kerék
Hengerűrtartalom	1 968 cm³

Menetteljesítmények:

Végsebesség	200 km/h
Gyorsulás 0-ról 100 km/h-ra	10,5 s
Maximális forgatónyomaték	310 Nm
Maximális teljesítmény	103 kW, 140 LE
Gumiméret	215/60 R17