Fél évszázada mutatkozott be minden mai praktikus ferdehátú családi autó őse, az Év Autója díjat is elnyert Renault 16-os.
1965-ben a Genfi Autószalonon leplezte le a Renault az akkor forradalminak számító új modelljét, a 16-ost, amely az ötvenes években gyártott Frégate utódjának készült. Gaston Juchet vezető tervező ötlete nyomán igazán újszerű autó készült, hiszen az addig elterjedt lépcsőshátú típusok helyett ferdehátú karosszériát terveztek a nagy Renault-nak, hatalmas ötödik ajtóval, amely praktikus hozzáférést engedett a csomagtartóhoz. A raktér alapesetben 346 literes volt, de a hátsó ülések ledöntésével 1200 literesre lehetett bővíteni. A 16-os variálhatóságát sok mai autó is megirigyelhetné: a hátsó üléssort ugyanis nemcsak sínen csúsztatni vagy előredönteni lehetett, hanem még ággyá alakítani is!
A 16-os műszaki felépítése és felszereltsége is figyelemreméltó volt. A Renault családi autóján ugyanis alumíniumból készült a hengerfej, és a jobb súlyelosztás miatt akkoriban előremutatónak számított, hogy a váltót a motor elé helyezték, ez azonban a későbbiekben igencsak megnehezítette a szerelhetőséget. További érdekesség, hogy a felfüggesztés kialakítása miatt az autó jobb oldalán hét centiméterrel nagyobb volt a tengelytávolság, mint a bal oldalán. A pályafutása elején 1,5 literes, 55 lóerős motorral árulták, de később 1,6 literes 85 lóerős, majd 1,7 literes 93 lóerős erőforrással is szerelték, amellyel a 16-os elérte a 175 km/órás végsebességet. A felszereltsége akkoriban ritkaságnak számító tételeket tartalmazott: elektromos mozgatású ablakokat és napfénytetőt, központi zárat, klímaberendezést, fűtőszálas hátsó szélvédőt, kétfokozatú ablaktörlőt és tolatólámpát is kapott a kocsi.
1966-ban a Renault 16-os elnyerte az európai Év Autója díjat a Rolls-Royce Silver Shadow előtt, és megjelenésével évtizedekre (gyakorlatilag mindmáig) meghatározta a családi autók praktikus ötajtós felépítését.
