hirdetés

Teszt: Volvo XC70 D5 Ocean Race (2011)

Ugyan milyen színű lenne a világ legnagyobb vitorlásversenyéről elnevezett különleges Volvo-széria? Semmi beugratás kérem, tengerkék, persze! Az XC70 Ocean Race-kiadása számos haszontalan, de jópofa aprósággal ébreszt kikötői hangulatot szűk vásárlóköre számára.

Fontos modell az XC70 a Volvo számára, és a különleges Ocean Race kiadás még inkább az. A vitorlássporthoz való kötődéssel igyekszik ugyanis a márka vevőkört definiálni magának. Az autó szinte azt kiabálja: „Értelmiségi, stílusos 40-esek, engem tessék választani!” Na persze, ez egy szűk vevőkör. Így aztán az XC70 még a rétegmodellek között is rétegmodellnek számít – de páratlanul sikeres ebben a kicsiny al-alkategóriában.

Csak ami a hajón is lenne
Persze, nem csak a tengerkék szín teszi vonzóvá az XC70-et a vitorlázók számára: az Ocean Race még sok apró, tengerészeti formát hordoz. Ott vannak például a hajócsavar mintáját idéző felnik, vagy a szintén kék kijelző és a hullám-mintás műszerfal, vagy éppenséggel a kalaptartó roló hajókötelet mintázó fogantyúja. Minden aprósággal olyasféle légkört próbáltak teremteni, amelyben egy hajós igazán elemében érezheti magát. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk: a 14 millió forintért mért XC70 Ocean Race tesztautó nem éppen a Volvo csúcsfelszereltségi szintjét testesíti meg. Nincs benne például elektromos ülésállítás, visszapillantóba rejtett talajvilágítás vagy esőérzékelős ablaktörlő… Alighanem azért, mert a Volvo marketingesei úgy gondolták: éppen ezek nem fognak hiányozni a vitorlázóknak. (Ugyan, ki látott már hajón elektromos széket? És az esőt is észre szokta venni a kapitány!) Ugyanakkor tesztautónk tele volt a Volvo aktív biztonsági kütyüivel. Volt benne például holttér-figyelő rendszer, amelyről egyszer azt írtuk: zavaró ugyan, hogy a tükrökbe rejtett sárga lámpácska folyton villog, ha mellettünk halad valaki, de ha egyszer megment minket egy balesettől, akkor már megéri szemet hunyni a sokszor zavaró apróság fölött. Jelentjük: ezen túl vagyunk – és egy figyelmetlenül felmért helyzet után a homlokát törölgetve az ember tényleg igencsak hálás a kis lámpának… Aztán volt benne távolságtartó tempomat – amely igencsak kényelmessé teszi az autózást például a forgalmas budapesti körgyűrűn. A sávelhagyásra figyelmeztető rendszer ugyan többször riaszt tévesen az összevissza festett pesti aszfalton, de néha szintén hasznos lehet, az előttünk lévő jármű veszélyes mértékű megközelítésére figyelmeztető, de a szélvédő alján felvillanó piros fény és hangjelzés városi forgalomban továbbra is inkább bosszantó, mint hasznos.

Szép színek, nagyfokú állíthatóság
Tesztautónk világos bézs beltere egyszerűen gyönyörű volt – de kérdéses, hogy hosszabb távon mennyire lesz egyszerű tisztán tartani. A bőrök minőségére nem lehet panasz – de persze igazából tíz év múlva lesz érdemes megnézni, mennyire állják ki az idő próbáját, hiszen a korábbi Volvo-szériák legelegánsabb kárpitozása egy idő után repedezni kezdett. Meglepő módon a vezető üléspozíciója némileg magasabb, mint az alap V70-ben – ez alighanem szintén a terepjárós-érzetet hivatott erősíteni. Kár, mivel magasabb termetű sofőrök számára előnyösebb lenne, ha lejjebb lehetne ereszteni az ülőlapot. Más komoly ergonómiai panaszunk a vezető munkaterével kapcsolatban nem lehet. (Még szép egy Volvo esetében!) A kormányoszlop döbbenetesen széles határok között állítható, szinte a szó szoros értelemben a mellünkig tudjuk húzni magunk felé a kellemes tapintású volánt. Leginkább ennek a nagymértékű variálhatóságnak köszönhető, hogy mindenki kényelmes ülőhelyzetet alakíthat ki magának az autóban. Ugyanakkor a hátsó helykínálat legfeljebb átlagosnak minősíthető. Kombi karosszériáról lévén szó, a fejtérrel nincs probléma, de a lábtér igencsak szűkösre sikerült.

Erősebb lett a dízelmotor
A D5 kódjelű, 215 lóerő és 420 Nm nyomaték leadására képes dízelmotorral a viszonylag nehéz, állandó összkerékhajtású jármű nem lomha ugyan, de nem is tartozik a legfürgébbek közé. Automata üzemmódban, főleg városi forgalomban a váltó tökéletesen teszi a dolgát, de kanyargós országúton sokkal gyorsabban kapcsoló szerkezetet szeretnénk. És nagyon hiányoztak a kormány mögötti kapcsolófülek is. Némely csodálatosan takarékos dízel-Volvóhoz mérten az XC70 2,5 literes motorja sokat fogyaszt a városban a maga 9 literes mért értékével, de a menetdinamikához mérten még ez is elfogadható. A futómű feszesebb a vártnál, de szerencsére még nem túl rázós, ugyanakkor szűkebb kanyarokban a négykerékhajtásnak köszönhetően még a súlyos motor elöl érvényesülő tömege ellenére sem olyan alulkormányzott az autó, mint a V70 alapváltozata.
Mindent összevetve az XC70 még az Ocean Race-kivitel csábító apróságai ellenére sem feltétlenül egyértelműen a legjobb választás a kategóriában, ha a menetteljesítményeket és az úttartást vesszük legfontosabb szempontnak. Stílusban, ergonómiában és különleges jelleg tekintetében azonban verhetetlen.

Műszaki adatok: Volvo XC70 D5 AWD Ocean Race

Motor: öthengeres, turbódízel Hengerűrtartalom: 2400 cm3 Teljesítmény: 215 LE 4000/min Nyomaték: 440 Nm 1500-3000/min Hajtás: összkerékhajtás Sebességváltó: hatfokozatú automata
Hossz/szél./mag.: 4838/1870/1604 mm Tengelytáv: 2815 mm Nyomtáv: 1614/1580 mm Saját/össztömeg: 1815/2400 kg Csomagtartó: 575/1600 l Üzemanyagtartály: 70 l Gumiabroncs: 235/50 R18
Végsebesség: 205 km/h Gyorsulás 0-ról 100-ra: 8,3 s Gyári fogyasztás (város/országút/átlag): 8,7/5,7/6,8 l/100 km CO2-kibocsátás: 182 g/km Tesztfogyasztás: (átlag) 9,0 l/100 km Garancia 2 év, km-korlát nélkül