A Mátra kacskaringós hegyi útjain tettük próbára a híres olaszországi hágóról elnevezett Alfa Romeo Stelviót. A márka első SUV-ja nagyszerűen vizsgázott.
Lépéskényszerben volt az utóbbi években az Alfa Romeo. Egyrészt meg kellett mutatniuk, hogy képesek olyan minőségű autókat gyártani, amelyek felveszik a versenyt a német prémium-márkák termékeivel. Másrészt be kellett végre lépniük a robbanásszerűen növekvő SUV-piacra. Mindkét területen hosszú ideje dolgoznak, és a Stelvióval demonstrálták, hogy megérkeztek. A névválasztás is érthető, hiszen jó sok kacskaringó vezetett eddig a célig.
Az autó külső megjelenése csak úgy árasztja a tesztoszteront – férfiasan sortos, de a nők szemében is vonzó. Van benne egy kicsi infinitis és egy kis macanos DNS is, mégis kellően és lenyűgözően eredeti
Az is felettébb stílszerű volt, hogy a Mátra kacskaringós hegyi útjain mutatták be a hazai szaksajtó képviselőinek az autót. És hasznos is, hiszen az importőr képviselői ódákat zengtek arról, hogy mennyire sportosan, személyautósan vezethető az Alfa Romeo első SUV-ja. Az első benyomásaink e tekintetben tökéletesen igazolják a gyártói dicshimnuszokat: a Stelvio valóban talán a legélvezetesebben vezethető modell a kategóriában. A kormányzás szuper-közvetlen és rendkívül precíz, leheletvékony íveken is könnyedén tartható az autó. Úgy lehet egyik ívről a másikra fordítani forszírozott tempóban, mintha nem is egy SUV, hanem egy sportkupé lenne. Ez persze egyáltalán nem a véletlen műve: az Alfa a kezdetektől erre tervezte az autót. Ezért alkalmaznak rengeteg helyen könnyű anyagokat (alumínium karosszéria- és futómű elemek, a kardán pedig karbonból van!), így alig 1660 kilogrammot nyom az autó. (Ezzel a legkönnyebb a vetélytársai között.) A súlyelosztás éppen 50-50 százalékos. A hajtás alapértelmezettként hátul dolgozik, de az intelligens rendszer az út- és közlekedési viszonyoknak megfelelően a szükséges mértékben az első kerekeket is bekapcsolja a láncba. Ezt száraz úton szinte sosem sikerült érezhető mértékben előidéznünk, a Stelvio mindvégig remek hátsókerekes kanyartulajdonságokat mutatott: enyhén lehetett lebegtetni a farát a sodrós íveken és nagyon hamar lehetett telitalppal taposni a gázt a kigyorsításokkor.
Kanyartulajdonságok terén a Stelvio kifejezetten személyautós, sőt, sportkocsis erényekkel dicsekedhet. Remek a tapadás és atompontos a kormányzás
A sportos vezetőbarát-viselkedés elengedhetetlen tényezője, a kormányzott kerekek brutális tapadása is megvan – ami remek, mert nélküle nem sokat érne az atomóra-pontosságú kormánymű. A felfüggesztés is a vezetési élményt szolgálja: a feszes rugók és a hátul négy és fél, elől kettős lengőkaros rendszer hangolása remekül sikerült, kifejezetten jó kompromisszumot találtak a tervezők a sportos és a komfortos tulajdonságok között – bár kétség kívül inkább az előbbi volt fókuszban. A jó kis nógrádi úthibákon alaposan fel tud ütni hátul az autó, de az ilyesféle hungarikumokra nem lehet tervezni. Az egyetlen kritikai észrevételünk az autó úttartásával kapcsolatban az, hogy oldalirányba néha elpattog az autó, így talán a stabilizátorokat hangolhatták volna erősebbre.
A vezetési élmény persze mit sem ér, ha a vezető képtelen kényelmesen helyet foglalni a volán mögött. Nos, a Stelvio e tekintetben is példásan vizsgázott: az üléspozíció sportosan mélyre helyezhető, a kormány pedig kényelmes közelségbe húzható. Ráadásul a környezet nem csak a kiváló ergonómia miatt kellemes, hanem a felhasznált anyagok minősége is növeli a vezető bizalmát az autóban. A Stelvio e téren is simán versenyképes a német prémium-márkákkal, hiszen a remek dizájnnal rendelkező utastér mind az anyaghasználat, mind a minőségérzet terén példás. Sőt: a helykínálatra sem panaszkodhatunk, hiszen a 4,68 méter hosszú autóban nem csak elől, de a hátsó ülésen is kényelmes akár hosszabb utakra is helyet foglalni. Ami azt illeti: 190 centiméteres kollégám mögött helyet foglalva a magam 188 centijével még mindig simán keresztbe tudtam tenni a lábamat – ami ritkaság ebben a kategóriában. Felszereltség terén is igyekezett minden elvárhatót belezsúfolni a Stelvióba az Alfa. Ennek leglátványosabb eleme természetesen a látványos és méretes kijelzővel ellátott, forgókapcsolóval egyszerűen kezelhető infotainment rendszer, de remek a műszercsoport grafikája és a biztonsági felszerelések listája is hiánytalan.
Senki se sértődjön meg azért, mert azt merjük írni, hogy a beltér akár egy német prémiumautóé is lehetne! Ezt a minőségérzetre értjük, a formák igenis olaszosak
A márka első SUV-ját egyelőre kétféle motorral kezdik forgalmazni: a kétliteres, 280 lóerős turbós benzinessel és a 2,2 literes turbódízel 180 illetve 210 lóerős változatával. Minden erőforráshoz automataváltó csatlakozik, ugyanaz a nyolcsebességes, villámgyors kapcsolású, mint amit a BMW is használ. A kormány mögött elhelyezett fém fülekről is kapcsolható szerkezet még a kézi váltók legvéresebb szájú híveit is képes elkápráztatni, hiszen manuális üzemmódban használva a rendszert bárki vasárnapi Schumachernek képzelheti magát – egy SUV-ban! Ami nagy szó. Főleg az ilyen téren komoly elő-tapasztalatokkal nem rendelkező Alfa Romeótól.
