A kockaforma Vectra kombi után valóságos esztétikai élmény az utód formavilága. De vajon mennyire praktikus az Insignia és milyen a hazai gyártású, 180 lóerős turbómotor?
Meghökkentő. Egyszerűen nincs jobb szó arra, ami a szemünk elé tárul, ha kinyitjuk az Insignia csomagtér-ajtaját. Olyasféleképp nyílik, mint egy hagyományos, bádog teásdoboz: mindenestül, csak egy hatalmas rést hagyva maga után. A megoldás lehetővé teszi, hogy különösen széles legyen a csomagtér nyílása, így nagyobb tárgyak is gond nélkül átférnek rajta. Mivel a hátsó lámpák is felnyílnak a fedéllel együtt, ezért a raktér sarkaiban kiegészítő lámpákat találunk, hogy nyitott csomagtérrel sötétben is láthatók maradjunk. A megoldás nem csak hasznosnak tűnik, de látványos is: egészen olyan, mint egy Antonov óriásgép raktérnyílása. Hatalmas térérzetet kelt. De csak elsőre. Amint pakolni kezdünk bele, hamar megtelik. Hm. És megint csak hmm. Az érzéki csalódás oka, hogy a mindenestül nyíló hátsó ajtó felhajtása után a lökhárítóval azonos síkban jó széles felület marad az ajtó alatt. Ez azonban csak optikailag növeli a teret – valójában sem a lökhárító, sem az ajtó vastag alsó „küszöbe” nem része a raktérnek. Csak homogén felületet képez azzal.
Maga a csomagtér sem túl tágas: amíg a Vectra két üléssel 1850 liternyi holmit is elnyelt, addig az Insignia Sports Tourer lehajtott hátsó sorral 1530 litert képes szállítani. Önmagában a csomagtér 540 literes, aminél akad kisebb (például a Mazda6 Sportkombi 515 literrel), és nagyobb is (Ford Mondeo: 554 liter) a vetélytársak helykínálatában. Ráadásul a rakodóhely szélessége terén nagyobb a deficit: mérések szerint az Insignia 105 centiméteres nyílásával szemben a Mondeo 120 centimétert, a Mazda6 115-öt kínál… S hogy mekkora jelentősége van néhány centiméternek? Nos, erről a nőkön kívül a kerékpárosok is sokat tudnának mesélni – mivel egy 26-os bicikli pont nem fér be az Opelbe. De – tessék jól figyelni, mert szinte hihetetlen dolog következik – még egy elektromos gitár keménytokja sem! Méghozzá se széltében, se hosszában! S az viszont tényleg érdekes, amikor egy ekkora autóval érkezvén a zenekari próbára az ember az utastérből veszi ki a gitárját. Persze, tisztában vagyok vele, hogy az Insignia-tulajdonosok elenyészően csekély része amatőr zenész, a probléma mégsem annyira bagatell, mint hinnénk. A szóban forgó gitártok ugyanis eddig szinte minden tesztautó csomagterébe befért – csak épp egy méretes családi kombiba nem.
A belső tér jó minőségű anyagokkal van tele, az ülések kényelmesek és a helykínálat is bőséges. A központi elektronikai rendszer nagyméretű kijelzője látványos, bár a kezelését kicsit nehezíti, hogy váltáskor az ember csuklójával folyton megérinti a menüválasztó gombot és odébb lapoz. Nagyfokú variálhatóságot tesz lehetővé az alapból is elég feszes futómű, a közvetlen kormány és az érzékeny gázpedál karakterisztikáját variáló beállítási csomag. Ennek segítségével párosíthatjuk a sportos kormányzást a kényelmesebbre hangolt felfüggesztéssel, saját szánk íze szerint.
Az autó igazi újdonsága számunkra az 1,6 literes, 180 lóerős turbómotor, amit Szentgotthárdon gyártanak. Ez az egység 300 ezer forinttal drágább, mint az 1,8-as, 140 lóerős szívómotor. Dinamikáját és kultúrált viselkedését tekintve nem is lehet rá panaszunk. Még nagytempójú országúti előzéseknél is képes hihetetlen tartalékokat mozgósítani, és érzetre alig marad el a 220 lóerős, kétliteres turbótól, amelyet szintén volt alkalmunk kipróbálni. Az erőnek azonban komoly ára van, hiszen az 1,6-os turbómotor nem csak teljesítmény-érzet terén, hanem fogyasztásában is vetélytársa a nagyobb és erősebb változatnak. A városban mért 12 liter fölötti fogyasztás olyan hihetetlen volt számunkra, hogy többször is megismételtük – de nem javultak az eredmények. Sőt: az Insignia nagyon-nagyon nyugodt, gazdaságos országúti cirkálás során is több mint 10 litert igényelt 100 kilométeren. Persze, mindez csak a csekélynek tűnő hengerűrtartalomhoz képest sok. Ha lóerőkben mérjük, akkor nem annyira vészes. Benzinmotor esetében ugyanis ekkora karosszéria mozgatása ekkora teljesítménnyel ennyi üzemanyagot igényel. De ne essünk afféle tévedésbe, hogy az izmos kis benzines turbó takarékos. Mert nem az. Viszont erős és nyomatékos, és legalább a biztosítás olcsóbb rá.
S hogy összességében milyen autó is az Insignia Sports Tourer a 180 lóerős motorral? Nos, családi kombinak akad nála nagyobb és kényelmesebb. Sportos kivitelből is akad izmosabb. De összességében nem rossz összeállítás azoknak, akik nem a funkció, hanem a forma jegyében szeretnek választani, és a száguldásért cserébe nem sajnálnak mélyen a zsebükbe nyúlni a benzinkúton.
Műszaki adatok: Opel Insignia Sports Tourer 1.6 Turbo
| Motor: | soros, négyhengeres turbós benzines |
| Hengerűrtartalom: | 1598 cm3 |
| Teljesítmény: | 180 LE 5500/min |
| Nyomaték: | 240 Nm 2200-5500/min |
| Hajtás: | elsőkerékhajtás |
| Sebességváltó: | hatfokozatú kézi |
| Hosszúság: | 4908 mm |
| Szélesség: | 1858 mm |
| Magasság: | 1520 mm |
| Tengelytáv: | 2737 mm |
| Nyomtáv elöl/hátul: | 1585/1587 mm |
| Saját/össztömeg: | 1650/2200 kg |
| Csomagtartó: | 540/1530 l |
| Üzemanyagtartály: | 70 l |
| Gumiabroncs: | 245/40 R19 |
| Végsebesség: | 220 km/h |
| Gyorsulás 0-ról 100-ra: | 9,3 s |
| Gyári fogyasztás (város): | 11,1 l/100 km |
| (országút): | 6,2 l/100 km |
| (átlag): | 8,0 l/100 km |
| CO2-kibocsátás: | 188 g/km |
| Tesztfogyasztás (átlag): | 11,5 l/100 km |
Tetszett: Szép és stílusos, feltűnő megjelenés, sok elektronikai csoda, erős motor
Nem tetszett: Nagy fogyasztás, kis csomagtér
