Citroen C5 (2001-2007) használt teszt

A használt piac legjobb vételei közé sorolhatjuk a maga kategóriájában a Citroen C5-öst. Motorjai takarékosak és elnyűhetetlenek, helykínálata Pazar, utazási komfortja kiemelkedő, ára viszont meg sem közelíti számos hasonló korú vetélytársáét. Felejtsük végre el azt a sztereotípiát, hogy a francia kocsikkal sok a gond, nézzünk meg nyugodtan egyet belőlük. Valószínűleg kellemesen fogunk csalódni.

Nem volt könnyű helyzetben a Citroen, amikor bemutatta a C5-öst, hiszen a modellnek két fronton is helyt kellett állnia, mivel egyszerre váltotta le a valamivel kisebb, de sikeres Xantiát, illetve a nagyobb, de évek óta (sőt: tulajdonképpen a kezdetektől) vergődő XM-et a piacon. Ennek a kettős szerepnek köszönhetően a C5-nek egyszerre kellett nagynak lennie, de kicsinek látszania: ezt a tojásforma új értelmezésével oldotta meg a gyártó. Ráadásul ez a széria kezdte el a francia márka arculatának érdemi átformálását az ezredforduló utáni évek kihívásai szerint. Minden szempontból szebb és némileg kiforrottabb a 2001-ben megjelent alapváltozatnál a 2004 év végétől gyártott frissített változat, amely modernebb külső- és belső formái mellett még azzal is nagyot lépett előre, hogy egy sor kezdeti problémát ezen már orvosolt a gyártó. A C5 mérsékelt sikert aratott újkorában, különös módon használtként jobban megállja a helyét.

Mennyire kényelmes?

A Citroen középkategóriásának legnagyobb erénye az a hihetetlen utazási komfort, amit kínál. A vezető munkatere a legtágasabb, de a hátul utazóknak se lehet okuk panaszra: mind a lábtér, mind a fej- és válltér példásan tágas. A műszerfal jól áttekinthető, de közel sem a legattraktívabb. A 2004-es modellfrissítés után le is cserélte a középkonzolt a gyár egy kicsivel divatosabbra, de azért szépségdíjas alkotásnak ez sem nevezhető. A felhasznált anyagok minősége is inkább csak közepes, mint sem példás. Ugyanakkor alapfelszerelés tekintetében még a legfapadosabb változat esetén sem húzhatjuk a szánkat. Mindezek mellett a C5-ös örökölt néhányat a Xantia ergonómiai hibáiból: az ülőlap nem engedhető elég mélyre magasabb termetű vezetők számára, a háttámla pedig túl alacsony, akárcsak a fejtámasz. Ugyanakkor javára kell írni, hogy már az ötajtós változat csomagtere is kellően tágas és jól pakolható, de a kombi sokáig a kategória legnagyobb és legcélszerűbben kihasználható rakterével dicsekedhetett.  Kategória első a C5-ös hidropneumatikus futóműve is: nincs nála kényelmesebb utazó autó, szinte észrevétlenül egyenlíti ki az úthibákat, és határozottan az az érzésünk lehet az autót vezetve, hogy nem az úton gurulunk, hanem közvetlenül az aszfalt fölött repülünk.

Milyen vezetni?

Ha kényelmesen akarunk utazni, akkor a C5 szinte bármilyen motorral a mi autónk. Ugyanakkor a kormányzás nem túl közvetlen, és sok visszajelzést sem nyújt a vezetőnek. A váltók franciásan lazák. A legjobb motorok a dízelek, azokon belül is a kétliteres HDi-változatot ajánljuk a legjobb szívvel, mivel kellően dinamikus, ugyanakkor takarékos és nem sok műszaki gond van vele még félmillió kilométernél sem. A 2.2-es HDi szintén kitűnő választás, 133 lóerejével és 320 Nm-es nyomatékával remek menetteljesítményekre képes – meglehetősen visszafogott fogyasztás mellett. Az 1,6 literes HDi, amely a 2004-es ráncfelvarrás után jelent meg a kínálatban, kevésbé illik egy ekkora karosszériához, kissé gyenge, de nagyon takarékos. A kétliteres benzines szintén jó választás lehet, de az 1,8-as alapmotort inkább felejtsük el, a háromliteres V6-os pedig csak különcök számára lehet érdemi alternatíva.

Mire figyeljünk vásárláskor?

A C5 dízelmotorjai nagyon jók, ezekkel nem sok bajunk lesz. Ugyanakkor az 1,6 literes HDi FAP-szűrője kész problémagyár, az idő előrehaladtával egyre nehezebben regenerálja magát a rendszer, néha eközben vészprogramra is kapcsolhat, ráadásul a folyadék még mindig elég drága hozzá. A Citroen automataváltója sem a legjobb és legmegbízhatóbb konstrukció ebből az időszakból, 250 ezer kilométer fölött kezdődnek a vezérlési bajok vele. A hidraulikus rendszerrel sokkal kevesebb a gond mint gondolnánk, 40 évnyi tapasztalattal már nagyon megbízható és üzembiztos ez a különleges felfüggesztés. Elektronikai zavaroktól sem teljesen mentes a típus, csalhat például a kilométeróra, fals jeleket küldhetnek egyes érzékelők, stb.

Mi a kétliteres HDi-t ajánljuk, lehetőleg a 2005 utáni szériából, kézi váltóval és kevés kilométerrel. Ha sikerül egy ilyen példányt találni belőle, nagyon tágas, kényelmes és szerethető autót szerezhetünk be – relatíve kevés pénzért.