Racionális modellnek szánta kompakt modelljét a Fiat, ez volt a Stilo előnye és egyben a hátránya is. A háromféle karosszéria közül mindenki megtalálja a neki valót.
A kompakt autóknak kell a lehető legtöbb elvárásnak megfelelnie, és ezeket az igényeket szem előtt tartva tervezte meg a Fiat a Bravo és Brava utódját, amelyet 2001-ben Stilo néven mutatott be. Az egybehangzó vélemények szerint ez a típus lett minden idők legracionálisabb Fiatja, az „olaszok Golfja”, ami jó vétellé teheti, de a márka rajongói nem voltak maradéktalanul elégedettek vele. A kritikákra válaszul 2007-ben ismét Bravo néven, jóval izgalmasabb formába csomagolva mutatta be utódját a Fiat.
Milyen kényelmes?
Az elődjéhez hasonlóan a Stilo is kétféle karosszériával mutatkozott be, amelyek nem csak az ajtók számában különböztek egymástól. A sportos háromajtós és a praktikus ötajtós két külön karaktert képviselt: az élekkel határolt, magas farú háromajtós a fiatalokat vette célba, míg a jóval hagyományosabb formavilágú, közel nyolc centiméterrel hosszabb ötajtóst a családos vevőknek szánták. A kínálathoz harmadikként 2002-ben csatlakozott és 2008-ig készült a kombi, amelyet Multi Wagon néven árultak, a különleges formájú hátfala mögött pedig több mint ötszáz literes csomagtartó rejlett, amivel még ma is a kategória élvonalában lenne. Helykínálatával és 370 literes poggyászterével az ötajtós sem kelt csalódást, míg a háromajtós kivitel vevőinek 305 literes raktérrel kell számolniuk. A Stilo lényegesen jobb minőségű belső teret kapott, mint elődje, még ha a kissé egyszerű formák csalódást is keltenek az olasz autók szerelmeseiben.
Milyen vezetni?
Sokféle motorral kínálta a Fiat az autót. Az alapmodellt 1,2 literes, négyhengeres benzinessel szerelték, amelynek 80 lóereje csak mérsékelt dinamikához segítette a kocsit, az Abarth csúcskivitel viszont érces hangú, 2,4 literes öthengerest kapott, amely 170 lóerős teljesítményével már vérpezsdítően sportossá tette a kompakt Fiatot. Az utóbbinál azonban számoljunk a jelentős fogyasztással, ami az 1,8 literes, 133 lóerős benzinesre is igaz. A félidős modellfrissítésnél újabb erőforrások csatlakoztak a kínálathoz, érdemes ezeket keresni. Az 1,4 literes, 16 szelepes, 95 lóerős benzines a hatfokozatú sebességváltóval kellően fürge, de még elég takarékos. Az 1,9 literes turbódízel többféle teljesítménnyel készült 80 és 150 lóerő között, ezek közös jellemzője a rendkívül csekély fogyasztás, az optimális választást egyébként a modellfrissítéssel érkező 120 lóerős Multijet dízel jelenti. A Stilo egészen kényelmes autó, de a vezetése nem jelent különösebb élményt. A felszereltsége gazdag is lehet, hiszen akár lamellás üvegtető és kétzónás klímaberendezés is rendelhető volt hozzá.
