A legtöbb ember számára a vezetés kellemes, a vele járó feszültség azonban már nem mindig az. Korábban a vezetés közben fellépő agressziót kizárólag a túl sok kívülről érkező, hirtelen hatással magyarázták. Mára bebizonyosodott, hogy ennél súlyosabb a belső feszültség, az érzelmi állapot.
Meglepően sok a dühös vezető az amerikai autóutakon. Egy felmérésből kiderült, hogy New Jersey-ben – amely a legsűrűbben lakott az Egyesült Államok közül – az autósoknak több mint 50 százaléka ingerült a volán mögött, és csaknem fele meg szeretné büntetni az utakon társait.
New Jersey-ben 5,4 millió lakosnak van jogosítványa, s évente 80 ezer balesetet okoznak a dühös vagy agresszív vezetők. A megkérdezett autósok több mint felét nagyon idegesítik a száguldozók, a lassú vezetők, a kocsi farára tapadók, a közlekedési dugók és más effélék.
A felmérésben részt vevők 41 százaléka nagyon szívesen próbálkozik azzal, hogy megbüntesse az őt idegesítőket. A büntetés szerencsére többnyire kimerül obszcén mutogatásban, netán káromkodásban, de szép számmal akadnak, akik a másikra rátapadva büntetnek, vagy nem engedik előzni, sávot váltani. A szövetségi statisztikák szerint az Egyesült Államokban évente 28 ezer halálos közúti baleset okai között szerepel az agresszív, dühös vezetés.
Magyarországon nem állnak rendelkezésre hasonló adatok. A rendőrség nem vizsgálja, hogy milyen lelki állapotban volt a vezető a baleset bekövetkezésekor. A szakemberek azonban abban egyetértenek, hogy a düh rendkívül rossz tanácsadó az utakon.
Folyamatos kudarc-érzet
A legnagyobb „stersszor” a kudarcélmény. A gépkocsivezetőt pedig lépten-nyomon érik a kudarcok a közúti forgalomban. A jelzőtáblák tilalmai, a forgalmi korlátozások, a közlekedési partnerek néha kulturálatlan viselkedése minduntalan próbára teszik tűrőképességét.
A rossz utak, a mostoha időjárás tehát csak az egyik oka az autózás közben fellépő agressziónak. Jóllehet sok gondot okoznak, de korántsem olyan kellemetlenek, mint azok bosszúságok és sérelmek, amelyek a forgalomban érik az embereket. Az agresszivitásban ennél jóval nagyobb hangsúlyt kaptak mára a lelki okok. Az állandó késedelemérzet okozta feszültség, az otthoni vagy a munkahelyi gondok különösen befolyásolják a vezetéshez való hozzáállásunkat. Amióta járművekkel közlekedünk, azóta tanulmányozzák, hogy az ember személyisége tükröződik-e vezetési stílusában. A kutatások szerint igen. Egy Amerikában végzett kísérlet során kiderült, hogy sok balesetet okozó vezető gyermekként nehezen kezelhető volt, felnőttkorában pedig felelőtlenül alakította az életét. Úgy tűnik, hogy a társas együttélés normáinak megsértői egyúttal a közlekedési szabályokat is megszegik. Az ilyen emberek a közlekedési partnerek között is ellenségeket látnak. Fordítva is igaz: a jó közösségi ember a közlekedésben is ember- és szabálytisztelő – igazolják a felmérések.
Vezetés közben mindenki leveti álarcát – vélik a pszichológusok. Az ember önmaga marad, és minden cselekedetében tükröződik személyisége. Ilyenkor minden reakcióját a vágyai, célkitűzései (például sietség a munkahelyre), igényei motiválják. A környező világ összes hatása pedig csak ezután jöhet számításba.
Az agresszívak sem egyformák
A motiváció jóllehet sokszor azonos, mégis többféle típus létezik az agresszív vezetők csoportján belül is. Az eltérések általában a korkülönbség miatt vannak. A 18 és 25 év közötti fiatalokat állítják a statisztikák leginkább pellengérre. Ők azok a kik a legtöbbször úgy képzelik, hogy saját sávjuk, saját parkolóhelyük és saját jogaik vannak az utakon.
Az idősebb vezetők agresszivitása más jellegű. Ők ugyanis az életben szerzett vélt és valós sérelmeiket a közúti közlekedés szereplőin akarják megtorolni – állítják a szakemberek.
Az is előfordul, hogy nem is agresszivitásból fakad a durva vezetői magatartás, hanem a túlzott feltűnni akarásból és becsvágyból. Mivel az ilyen típusú emberek mindig elismerésre törekednek, folyton feszültségben élnek. Számukra a közlekedés sem más, mint állandó érvényesülési lehetőség. Itt igyekeznek fitogtatni ügyességüket, bravúros vezetői stílusukat. Még ha nem is csinálnak bajt, igen kellemetlenek lehetnek a közlekedés többi szereplője számára. Viselkedésük kisebbrendűségi érzéséből fakad, a többi szereplő számára rendkívül türelmetlen és agresszív vezetőnek tűnnek.
Az autó halálos fegyver
Az agresszív járművezetők erőszakos megnyilvánulásai gyakran olyan helyzetekben fordulnak elő, amelyek önmagukban is balesetveszélyesek. Ezért a kutatók nem túloznak, ha azt mondják, hogy az agresszív ember számára az autó nem más, mint halálos fegyver.
Ezernyi más jele is van egyébként még az agressziónak és a közösséggel való szembefordulásnak az utakon. Találkozunk vele a közlekedés minden szintjén: versenyeznek egymással az autómárkák, nemritkán ádáz küzdelem folyik az elsőbbségért a magán és a hivatásos (taxis, buszsofőr) vezetők között. Hasonlóan rivalizálnak egymással a nők egymás között, de a nők a férfiakkal, valamint a fiatalok és öregek is. Ennek a versengésnek közvetlen velejárója az agresszió. Megnyilvánulási formái sokfélék lehetnek a megfélemlítéstől, fenyegetéstől a tényleges összeütközésig.
Az agresszió elhatalmasodását sokan azzal magyarázzák, hogy a közúton az emberek nem ismerik egymást, és nem is törekszenek erre. Találkozásuk csak futólagos. Ennél fogva egyfajta ismeretlenségi érzés alakul ki bennük. Igazolja ezt az is, hogy a közlekedő ember a forgalomban nem ismerősökkel, hanem járműtípusokkal találkozik. (Például: Előttem ment egy Trabantos.) Talán éppen emiatt a személytelen kapcsolat miatt képtelenek egymást megérteni, tolerálni és főleg segíteni. Hányszor fordul elő, hogy többen nézik tétlenül, hogyan kínlódik valaki járműve félreállításával, ahelyett, hogy ketten kiugranának, megtolnák, és mindenki mehetne tovább.
Az úton egyedül vagyunk
Minden autós jól ismeri azt a helyzetet is, amikor főútvonalra szeretne kihajtani. Az autók végtelen sora szünet nélkül követik egymást. Vezetőik elsőbbségük tudatában, süketen és érzéketlenül haladnak előre a várakozók egyre dagadó sora mellett. Ezekben a szituációkban pedig az indulatok csak magasabbra csapnak.
A gépjárművezetés ma már olyan tömegjelenség, amely nem nélkülözheti a társadalmi szabályozást. Nem mindegy például, hogy kinek és mikor adnak jogosítványt, illetve kitől és mikor vonják be a közösség és az egyén érdekeinek figyelembevételével.
A megelőzés kérdése azonban itt is nagy szerepet kell, hogy kapjon. El kell jutni oda, hogy a köztünk élő agresszív vezetőket megtanítsuk a kulturált közlekedés szabályaira. Ehhez azonban legelőször önmagunkon kell eligazodnunk. Megpróbálni megítélni, mi milyen vezetők vagyunk, képesek vagyunk-e megfelelni azoknak az elvárásoknak, amiket másokkal szemben támasztunk.
