Miközben az Arteon Plug-in hibridet teszteltem, nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy tulajdonképpen ugyanúgy viselkedünk, mint galamb a sakktáblán, azaz szétszórtjuk a bábukat a táblára piszkítunk és még győzelmi táncot is járunk örömünkben.
Igen, tudom, a hivatalos narratíva szerint örülni kéne minden egyes olyan momentumnak, ami segíti az elektrifikációt. Az igazság viszont az, hogy az Arteon Plug-in hibrid nehezebb, mint a csak belső égésű motorral szerelt, ha nem töltik fel rendszeresen, sokat fogyaszt, márpedig nem töltik, mert baromi lassan tölthető, így az eredmény egy nagyobb nyersanyagigényű, többet fogyasztó jármű, amihez állva tapsol a világ, zöld rendszámmal és állami támogatásokkal…
Nem igazán értem, hogyan jutottunk el a 6,5-7 litert fogyasztó diesel Passattól a 10-11 liter benzinnel járó, konnektorról tölthető Arteonig a környezetvédelem nevében.
De lássuk, min is vagyok ennyire kiakadva pontosan: 80 kg a saját súlyom, ahhoz, hogy ezt megmozdítsam egy 1730 kg-ra hízott autóban ülök, mindezt teszem azért, mert a modern technika védi majd a bolygót, hiszen az ígéret szerint akár 57 kilométert is megtehetek tisztán elektromossággal.
Legyünk hát nagyvonalúak, ne higgyünk a szemünknek, és mondjuk a januárban tapasztalt 40 kilométernyi hatótáv legyen 57. Viszont az akkuk lemerülése után a komoly súlynak köszönhetően a jó Arteon Shooting Brake magabiztosan fogyaszt 10-11 litert.
Még a kettő átlaga is rossz, nem beszélve arról, hogy az elektromotor sem egy virgonc darab, nagyobb gyorsításkor szüksége van a belső égésű segítségére, ami egyébként nem legújabb 1,5 literes, hanem a régi 1,4 TSI, hatsebességes (nem hét!) DSG váltóval. A Plug-ineket a szaksajtó általában azzal védi, hogy az azokat használó többnyire céges alkalmazottak nem töltik rendszeresen, így a magas fogyasztás pusztán annak köszönhető, hogy felhasználóik nem járnak el körültekintően.
Hogy ennek utána járjak felkerekedtem, és végigjártam egy átlagos értékesítő napi útját Budapesten és vonzáskörzetében. Kipróbáltam, milyen is napközben egy-egy fél órára, órára megállva valami töltést csiholni az autóba, hátha valóban meg lehet tenni napi 100-120 kilométert tisztán elektromosan. A tervem az volt, hogy 20km-ként megállok egy gyorstöltőnél és fél órást tárgyalást szimulálva megyek csak tovább.
Mondom a tervem, mert már az első oszlopnál apró darabokra vagdostam volna a töltőkábelt, ha én kapok ilyen munkaeszközt. A folyamat a következő: kiveszem a kábelt a csomagtartó hátsó részéből, – igen onnan, ahol a termékeim vannak, mivel értékesítő vagyok- majd kinyitom a töltőnyílást az autó orrán, ezt követően csatlakozok az oszlopra, majd becsukom a benzinbetöltőt hátul, a csomagtartó mellett, ugyanis az szintén kinyílik!
Ez az apró kellemetlenség még csak megszokható lenne, de gyorstöltőről 36 perc alatt kettő, azaz 2 kilowattot sikerült belepréselni. Ennyi idő alatt az ötéves családi Ioniq benyel 22 kilowattot! Ráadásul ezzel a 2 kW-al papíron akár 10 kilométert is mehettem volna, ha az a volna ott nem volna, ugyanis 3 km után a töltés elfogyott.
Ezen a ponton jelentek meg lelki szemeim előtt azok a bizonyos galambok. Ilyen körülmények között, bizony én is tennék az egész töltögetésre és tankolnék benzint a céges kártyára.
Igen, tudom, hogy tél van, tudom, hogy éjszaka lehet otthon tölteni, de az az autó több mint 20 millió forint! Ennyi pénzből kijön egy TDI szintén DSG váltóval plusz egy használt villanyautó, ami tudja is, amit ígér. Az egészben az a legszomorúbb, hogy ezt a legtöbb plug-in hibrid megoldásról el lehet mondani, és bár vannak reménytkeltő kivételek, az őrület lesöpörni látszik minden józan érvelést.
És milyen az Arteon egyébként? Egyébként jó. Méghozzá nagyon. Talán ezért is háborítottak fel a leírtak, mert egyébként az Arteon egy baromi jó autó, ami kenterbe ver majd minden általam ismert SUV-ot térkínálatban, és kényelemben, vezethetőségben pedig sokkal-sokkal jobb azoknál. Csak ne legyen Plug-in hibrid.