Ha Jaguar akkor sportkocsi. Legalábbis ez élt a köztudatban egészen 2016-ig amikor megjelent első SUV a kínálatban. Az akkori F-pace a Volvo XC60-nal és BMW X3-mal közös méretosztályba érkezett méghozzá zajos sikerrel. Most a frissítés után a 204 lóerős 2 literes mild hibrid dízel motorral és összkerék hajtással szerelt verzió járt nálunk.
A bevezetéskori siker oka főként az a rengeteg mérnöki munka amivel próbáltak fából vaskarikát, vagyis SUV-ból jól vezethető AUTÓT csinálni. Bár nem lesz a boyracerek kedvence, de a kategória egyik legjobban irányítható autóját engedték a piacra amivel csak a Porsche Macan tud mit kezdeni.
Amit csak lehetett megtettek hogy ne szálljanak el a kilogrammok. Az F-Pace több mint 80%-ban alumínium, futóműve igényes, kettős lengőkaros szintén nagyrész alumíniumból, ennek ellenére nem sikerült 1900 kg alá menni. A merevségre viszont nem lehet panasz, nagy mérete ellenére az egész autó tömbszerű és az utastérben sem nyekereg semmi. Érezni, hogy ebben munka van.
A formát az az Ian Callum tervezte, aki felelős volt a gyönyörű F-type-ért és az Aston Martin DB9-ért és persze hogy itt sem nyúlt mellé. A kategória társakéhoz hasonló hossz és kicsit nagyobb szélesség olyan formát ad ki ami egyszerre maszkulin és fenséges, de mégsem olyan agresszív mint a németek. Hosszú a motorház, elöl a kicsi a túlnyúlás, hátul pedig kicsit nagyobb, mindez úgy adja ki a SUV formát hogy egyben emlékeztet a klasszikus Jaguar vonalakra is.
A frissítés leginkább a belsőt érintette, egy egész generációnyi ugrásnak tűnik az új belső látványa. Az utastér elegáns, minőségi anyagok vesznek körebe és minden az aminek látszik. A bőr valódi, a fémek hidegek, a fa betétek fából vannak. Úgy sikerült a még nem éppen kicsi tabletet is elhelyezni, hogy az összkép inkább visszafogott és elegáns mintsem technokrata.
A mai divathoz hűen a gombok itt is jórészt eltűntek viszont a beépített tablet funkciói úgy vannak felépítve, hogy a leggyakrabban használt funkciók legfeljebb két kattintásból elérhetőek legyenek. Ritkán találkozni egy ennyire gyorsan és logikusan működő rendszerrel, ami emellett még online is frissül. Nem tudom hány ezer informatikus dolgozik Indiában a tulajdonos Tatánál, de az a benyomásom, hogy az elmúlt években mindenki ezen dolgozott.
A klíma panel külön van, két tekerővel lehet hőfokot állítani, ezeket megnyomva az ülés fűtést, kihúzva pedig a ventillátort szabályozni. A többi funkció mint a belső levegő keringetés és a klíma kapcsolói egy olyan panel nyomkodásával érhetők el ami hasonlít ugyan a a VW féle rezgős, érintős megoldásra de itt határozott nyomásra van szükség amivel egész panel mozdul. Ez vezetés közben egy jobb érzetet ad viszont így is le kell nézni, hogy lássuk mit nyomunk meg.
A vásárlói visszajelzésekre hallgatva, az ablakemelő gombja leköltöztek ajtókarpit tetejéről a megszokott helyükre, a váltókar formája abszolút tenyérbe simuló és kényelmes elérni. A személyes kedvencem pedig Meridian zene, nem tudok róla mit írni, lenyűgöző és pont.
Vezetés közben a tesztautóra szerelt ballonos gumikkal kiváltképp nagyon eltaláltnak érezni a futómű beállítást, nincs a SUV-okra jellemző rázkódás, a kormány közvetlen és egész sok visszajelzést ad.
A Jaguar nagyon büszke a forduláskor szerephez jutó nyomaték vektorálásra amiből annyit érezni, hogy a hajtás betolja az autó súlypontját a kanyarba, orrtolásnak nincs nyoma.
A ráncfelvarrással már csak a JLR konszern saját fejlesztésű Ingenium motorcsalád tagjaival rendelhető az F-Pace, ezek egyelőre jó hírű, modern motorok, méghozzá túlnyomórészt mild hibrid segítséggel. A teszt alatt a négyhengeres 204 lóerős dízel városban inkább 10, városon kívül 7,5 litert kért, ami a közel két tonnához mérve egész jó, máshonnan nézve viszont hajszál pontosan hozza az 1973-as Zsigulink fogyasztását.
A motor járása halk és/vagy remekül szigetelt mert kB 3500-as fordulatig semmit nem hallani belőle, csak a kerekek felől jön zaj még autópályán is. Ezzel a motorral az F-Pace nem lomha ugyan, hisz 8 másodperc alatt gyorsul százra, de nem is nehéz ellenállni a száguldás kísértésének. Amolyan anya taxi.
A jó hangolás ellenére mégsem az F-Pace-t ajánlanám azoknak akik élmény vagy akárcsak vezetési örömet nyújtó autót keresnek. Ennek oka pedig, hogy a mai mérnökök valami végtelenül ostoba és felelőtlen divat miatt kénytelenek otromba, nehéz vaskupacokból magas súlyponttal megáldott valamit építeni.
Ebből aztán a rengeteg munka elvégeztével is csak annyit érezni, hogy nem mozog olyan rosszul de gyorsan menni azért nem esik jól vele.
Akad olyan Jaguar amivel sokkal jobb autózni ugyanilyen műszaki tartalom mellett. A kétliteres dízel egyben a belépő modell is 165 lóerővel 16 Mft-ért, a nálunk vendégeskedő 204 lóerős verzió 8 fokozatú automatával és pár extrával 25 millió forintért vihető haza.
