A Porsche a Panamera modellel lépett be a négyajtós kupék világába. Azonban nem ez volt az első próbálkozásuk, hiszen már az 50-es évektől találhatunk érdekes, ám gyorsan megbukott kísérleteket.
Ha Porsche és négyajtós kupé modell, akkor a legtöbben azonnal a Panamera modellre gondolnak. Jogos, hiszen a német gyártónak a szóban forgó modell az első ténylegesen megvalósult projektje. Azt azonban sokan nem tudják, hogy már hetven évvel ezelőtt is voltak hasonló próbálkozások, sőt az elmúlt évtizedekben bőven akadtak megdőlt kísérletek, sokszor más márkákkal összedolgozva.
Az első ilyen négyajtós projektig egészen az 50-es évek elejére kell visszamennünk, amikor amerikai nyomásra megfordult a stuttgartiak fejében, hogy érdemes lenne egy kicsit családbaráttá tenni a palettát. Meg is alkották a 356-os nyújtott platformjára felhúzott Type 542-est, melynek első prototípusa Studebaker jelvénnyel mutatta meg magát a nagyközönségnek. A németek ugyanis ennek a márkának a segítségével akartak első körben betörni az amerikai piacra, így lényegében nem is igazán gondolkodtak Porsche emblémás változaton.
Na de mi lett az autós sorsa? A Studebaker beolvadt a Packard márkába, így a projekt is törölve lett. Kár érte, egy kimondottan elegáns konstrukció volt az 542-es, melynek Porsche emblémával akár Európában is lehetett volna létjogosultsága.
A következő próbálkozás szintén Amerikához köthető, de legalább már egy ténylegesen Porsche emblémás prototípusról van szó. Ez nem más, mint a 80-as évek végén bemutatott 928 H50 tanulmány, melynek elkészítését az American Sunroof Company vállalta magára. Kimondottan sportos és arányos, hátrafelé nyíló ajtókkal rendelkező négyajtós autó született ezzel meg, ám voltak problémák, melyek a projekt útjába álltak.
Az egyik ilyen, hogy a hátsó meghajtás és a platform adottságai miatt a kardánalagút nagyon magasnak bizonyult, így a helykínálat nem volt az igazi az autóban. Mindezek mellett a B oszlop hiánya miatt a modell merevsége hagyott némi kívánnivalót maga után, ami egyszerűen nem felelt meg a Porsche által elvárt minőségnek. Így maradt egyszeri próbálkozás a négyajtós 928-as.
Nem sokkal később a Porsche úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi a dolgot és külső segítség nélkül tervezi meg a négyajtós kupét. Ez lett a 989 koncepció, mely ugyan első ránézésre egy nyújtott 911-esnek tűnik, egy teljesen új platformot alkottak meg számára. A meghajtásáról egy Audi eredetű V8-as gondoskodott, a tervek szerint pedig a BMW M5 ellenfeleként kellett volna a piacra lépnie.
Miért nem sikerült? A Porsche anyagi helyzete és maximalizmusa miatt. A németek ugyanis a legjobbat akarták, ami miatt a fejlesztési és gyártási költségek az egekbe szöktek. A németek ekkor kiszámolták, hogy nagyjából 15 ezer darabot kéne eladni belőle évente kimondottan magas árazással ahhoz, hogy egyáltalán 0-ra jöjjön ki a matek, azaz ne legyen ráfizetéses az egész dolog. Ne felejtsük el, hogy ekkor még csaknem 10 évre vagyunk a Porsche márkát a csődtől megmentő Cayenne megjelenésétől, így érthető, hogy nem lett semmi a kimondottan drága vállalkozásból, összesen 3 darab működő tesztpéldányt tudtak megépíteni belőle.
Volt egy érdekes kitérő még, egészen pontosan 1994-ben, amikor is a Porsche a kínai piacra próbált betörni egy olcsó autóval, amire komoly támogatást ígért a helyi kormány. Ekkor született meg a kicsit esetlenül kinéző C88, melyre érthető módon nem került fel sehova a Porsche embléma. A fejlesztés ezen a ponton meg is állt, amikor az ázsiai kormány megköszönte a jelenlétet és kihátrált a buliból, viszont az állami támogatást kapó helyi gyártók készségesen másolták le a C88 dizájn- és műszaki megoldásait.
A németek ezzel az autóval aztán elkezdtek házalni Indiában is, de ott sem fogadták kiugró lelkesedéssel, így végül a kukába került az egész projekt. Az egyetlen elkészült autó jelenleg a stuttgarti Porsche múzeumban várja a látogatókat.
