Évtizedes kutatómunka során számos környezeti és emberi tényezőt állapítottak meg a tudósok, és általában véve úgy látják, hogy még a legtapasztaltabb vezetők is hajlamosak különféle kognitív hibákra és ellentmondásokra. Íme a 10 legérdekesebb pszichológiai tévedés, amelyeket érdemes felülvizsgálni önmagunkban, ha autóba ülünk.
1. Fel sem tűnik, hogy agresszívek vagyunk
Mind megtapasztaltuk már, hogy milyen, amikor egy autó közelről követ és szinte belehajt a lökhárítónkba. Sokszor viszont észre sem vesszük, amikor mi tesszük ugyanezt, vagy mikor bevágunk autóstársaink elé, esetleg elálljuk az utat előlük. Számos ember az úton tölti ki azokat az elfojtott frusztrációkat, amelyeket máskor nem mernének szabadjára engedni. Kutatások azt mutatják, hogy főleg a fiatalok hajlamosak a kockázatos, agresszív vezetői magatartásra.
2. Azt hisszük, hogy biztonságban vagyunk
Ha van már némi vezetői tapasztalatunk, a vezetés egyfajta automatizmussá válik számunkra. Ebbe beletartozik, hogy ösztönösen megjósoljuk azt is, hogy a másik autós mit fog tenni, ez viszont gyakran tévedésnek bizonyul. A kutatók szerint gyakran hibásan becsüljük meg, mennyi időt spórolhatunk meg, ha gyorsabban vezetünk, a biztonságos fékezési távolságot pedig alulbecsüljük. Sok vezetéshez szükséges számítási művelet bonyolult, így ösztönösen nem oldható meg kellő biztonsággal.
3. Nem gondolunk arra, hogy a másik autós is ember
Amikor gyalogosként valakibe véletlenül beleütközünk, azonnal bocsánatot kérünk, mielőtt továbbállnánk. Vezetés közben azonban azonnal dühösek leszünk, ha valaki túl közel kerül hozzánk. Tudósok igazolták, hogy autóban ülve a többi vezetőre, vagy akár a gyalogosokra hajlamosak vagyunk nem emberként tekinteni, ami kihat a közlekedés közbeni viselkedésre.
4. Agresszívek vagyunk az „alacsonyabb szinten állóval”
Érdekes ellentmondás, hogy bár hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a másik vezető is ember, a társadalmi különbségeket mégis gyakran éreztetjük. Kutatók szerint a dudálás, a másik elé vágás, és egyéb agresszív vezetési módok sokkal jellemzőbbek az olyan esetekben, amikor az illető magát a „fontosabb” vezetőnek gondolja, például drágább vagy nagyobb autóban ül, de érvényes ez az összefüggés a gyalogosokkal szembeni hozzáállásra is.
5. Azt hisszük, tisztában vagyunk mindennel, ami történik
Érzékszerveink a külvilágból érkező ingerek csak egy kis részét képesek befogadni, így igyekeznek kiválasztani a legfontosabb információkat. Általában bele sem gondolunk, hogy milyen mennyiségű információ siklik el mellettünk minden másodpercben, így az indokoltnál jóval nagyobb biztonságban érezzük magunkat az úton.
6. Azt hisszük, a többi vezető nem lát minket
Nem tartozik szorosan a biztonság kérdéséhez, de azért az orrpiszkálás vagy a fülzsír bányászása vezetés közben sem biztos, hogy a legszerencsésebb.
7. Mindig a másikat hibáztatjuk
Ha veszélyes, karambol közeli helyzet alakul ki, általában nem vagyunk képesek megfelelően mérlegelni a helyzetet utólag sem. A pszichológusok alapvető attribúciós hibának nevezik azt, amikor a másik hibáit személyiségi hibáira vezetjük vissza („ez egy idióta” „ez nem tud vezetni”), míg a saját tévedéseinkért a körülményeket hibáztatjuk („veszélyes volt az út”) („gyorsan kellett mennem, különben elkéstem volna”).
8. Jobb vezetőnek tartjuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk
Jó vezetőnek tartja magát? Valószínűleg nem az. Egy felmérés szerint az autóval rendelkezők 80-90 százaléka az átlagnál jobb vezetőnek tartja magát. A Dunning-Kruger hatásnak nevezett pszichológiai jelenség szerint minél kevésbé értünk valamihez, annál hajlamosabbak vagyunk túlbecsülni képességeinket az adott témában.
9. Veszélyesebben vezetünk, ha egyedül vagyunk
Azt is kimutatták, hogy ha egyedül vezetünk, agresszívebbek és figyelmetlenebbek vagyunk, mint amikor utasokat szállítunk, bár ennek pontos okát nem sikerült megállapítani.
10. Azt hisszük, hogy headsettel nyugodtan telefonálhatunk
Mobillal a kezünkben szigorúan tilos vezetni, de headsetet használva már legálisan intézhetjük hívásainkat. A gyakorlatban azonban ez az alternatíva is meggondolatlanságnak tűnik: brit statisztikák szerint a headsettel telefonálás ugyanannyira könnyen okozhat balesetet, mintha kezünkkel nyomkodnánk a gombokat. A fő veszély nem az, hogy a telefon a kezünkben van, hanem az, hogy a beszélgetés elvonja figyelmünket az útról. Ráadásul a telefonos beszélgetés a nonverbális jelzések hiánya miatt még jobban elvonja a figyelmünket minden másról, mint a szemtől szembeni kommunikáció.
