hirdetés

Peugeot 206 (1998-2010) használt teszt

A Peugeot mindmáig legsikeresebb modellje a 206-os. Az egykoron divatos formavilág ma már nem igazán trendi, de ettől eltekintve használtként is remekül beválik a típus.  

A 206-os a Peugeot egyik hibájának eredményeképp született. Eredetileg ugyanis a francia gyártó nem akarta pótolni a szuper-sikeres 205-ös sorozatot, mivel úgy vélték: a kisebb 106-os és a nagyobb 306-os között nincs érdemben rés a piacon. Néhány hónap alatt kiderült: éppen ez a szegmens indult elképesztő ütemű növekedésnek az ezredforduló közeledtével. Így aztán a PSA-konszernnek is piacra kellett gurítania valamit a VW Polo és a Ford Fiesta méretosztályában. Bár a típust állítólag kapkodva tervezték, ez egyáltalán nem látszott meg rajta. Hatalmas siker lett világszerte: majdnem 7 millió darab készült belőle és három évig megközelíthetetlenül vezette az európai eladási listákat. Talán éppen azért, mert később érkezett, mint számos vetélytársa.

Milyen kényelmes?

A 206-ost három- és ötajtós karosszéria-változatban az 1998-as kezdetektől forgalmazták, ezek méretükben nem, csupán oldalajtóik számában különböznek. Hosszukkal és csomagtartójukkal teljesen átlagosnak számítanak a kiskategória többi képviselője között, egyedül a rövid tengelytávból fakadó szűkös hátsó üléssor marad el a riválisoktól. A ferdehátú modellekhez 2002-ben csatlakozott az SW utónevű kombi, amely inkább divatos, mint praktikus. Erre utal az, hogy hátsó kilincseit az Alfa Romeo 156-oshoz hasonlóan az oldalablakokba rejtették, és az is, hogy csomagtartója alaphelyzetben mindösszesen 70 literrel nagyobb az alapmodellnél, lehajtott hátsó ülésekkel pedig semennyivel nem haladja meg azt. Sokat cipekedőknek mégis érdemes kombit választaniuk, a függőleges hátfal révén ugyanis ez a raktér mégis jobban kihasználható.
A vezető ülése a magasabb termetű sofőröket bünteti: a pedálkiosztás kicsit furcsa, a kormány túl közel van. Ugyanakkor hölgyek számára kifejezetten kényelmes és ergonomikus a munkakörnyezet.

Milyen vezetni?

A kombi bevezetésével a többi modellváltozat alá is a továbbfejlesztett, kissé feszesebb, ám még mindig kellően kényelmes futómű került, így az első szériákra jellemző gyenge úttartás az ezredforduló után készült modellek esetében már nem róható fel hibaként. Azért, ha tehetjük, az ESP-vel felszerelt változatot keressünk, ami vész esetén a kerekek egyenkénti fékezésével tartja irányban az autót. A kormány meglehetősen pontos, és a kanyarstabilitásra sem lehet érdemben panaszunk.
A 206-os többféle benzines és dízelmotorral készült 60-tól egészen 177 lóerősig. Az alapmodellt 1,1 literes 60 lóerős benzinessel szerelték, amelyet hazánkban főleg kedvező vételára miatt választottak sokan, mivel 150 ezer forinttal olcsóbb volt az 1,4-esnél, és az olcsóbb felszereltségi szintek is csak ehhez jártak, így mindmáig ebből van a legtöbb a piacon. Az 1,4-esből kétféle kivitel is kapható: a nyolcszelepes 75 lóerőt teljesít, de érdemesebb a 90 lóerős 16 szelepest keresni, hiszen a modernebb erőforrás nagyobb teljesítményével és kedvezőbb fogyasztási értékével a kínálat legjobb benzinesének számít. Újabb lépcső az 1,6-os 110 lóerős, míg a kínálat csúcsa a kétliteres benzines – ami persze nálunk igen ritka.  Dízelből készült 1,4, vagy 1,6 literes is, ezek mindegyike 16 szelepes, modern közös nyomócsöves (common-rail) felépítésű. A kisebbik 70 lóerős igazi éhezőművész, míg a 2005-ben bevezetett 1,6-os változat 110 lóerőt ad le. A benzinesek közül az 1,4 literest, míg a dízelekből az 1,6-ost ajánljuk.

Mire figyeljünk vásárláskor?

Előfordulnak megbízhatatlansági problémák a 206-ossal, főleg a korábbi évjáratokkal. Problémásak lehetnek a zörgő ülések és műszerfal, a vibrációt okozó fékek és a pontatlanul járó váltó, ám ezt a modellciklus vége felé közeledve folyamatosan javították. Az elektronikai zűrzavarok azonban mindmáig jellemzik az egyébként meglehetősen megbízható típust. Alkatrész bőven kapható hozzá, még csak nem is túl drágán.