Dacia Logan (2005-2012) használt teszt

Olcsón megvehető és fenntartható, tágas és kényelmes családi autónak szánta az újjászülető Dacia márka első típusát, a kombiként is gyártott Logant a Renault.

Kimondottan olcsó autónak szánt modellt korábban nem terveztek a gyártók, az árlista alján szereplő típusok inkább csak a kiskocsik lecsupaszított felszereltségű változatai voltak. A Renault azonban elhatározta, hogy olyan autót fejleszt ki, amelyet a kisebb fizetőerejű piacokon forgalmazhatnak, a tervezés során ezért a praktikum és a kedvező ár volt a két legfontosabb szempont. A kiskocsik és a kompaktok között elhelyezkedő Logan vezette be újra a Dacia márkát 2004-ben. Az egyszerű vonalakkal megrajzolt lépcsőshátú és furgonszerű kombi karosszériákat a 2008-as modellfrissítés tette valamivel tetszetősebbé, ezeket a kiviteleket a megújult, egyeseket sörnyitóra emlékeztető Dacia-emblémáról lehet könnyedén felismerni.

Milyen kényelmes?

Az előző generációs Clio műszaki alapjaira épül, de 4,25 méteres hosszával a lépcsőshátú Logan nagyobb, mint a kiskocsik. Egy olcsó autótól nyilván nem várhatjuk el, hogy még szép is legyen, a Logan mégis arányos formájú autó, nincs olyan érzésünk, mint a Thalia esetében, hogy egy kisautóra akasztottak egy ormótlanul nagy puttonyt. (Ezzel pedig a Logan fokozatosan kiszorította a Thaliát a legtöbb piacról.) A belső teret is egyszerű formák alkotják, az anyagok kemények és kissé kellemetlen szagúak, de strapabírónak tűnnek. Ha sikerül megbarátkoznunk az olcsó hatású, szinte már lehangoló belső térrel, akkor praktikus és tágas autót vehetünk birtokba. A Logan esetében ugyanis nem csak az első, hanem a hátsó üléseken is kényelmesen elférnek felnőttek, a lábtéren kívül a válltér és a fejtér is bőséges. A hátsó ülésekre akár három gyerekülést is el lehet helyezni.

A vezető elhelyezkedése nem mindig megy könnyen, hiszen bizonyos kiviteleken még a kormányoszlop magassága sem állítható. A megemelt üléspozíciónak köszönhetően előre jó a kilátás, de hátrafelé már sokat takarhat a vaskos C-oszlop. A műszerfal egyszerű, de néhány megoldás megszokást igényel, a fordulatszámmérőn például nincs piros mező, a kürtöt pedig ne a kormánykeréken, hanem korábbi francia mintára az irányjelző bajuszkapcsoló végén keressük. A jobban felszerelt példányokon az elektromos ablakemelő kapcsolója a középkonzol aljára, az elektromos tükörállításé pedig a kézifékkar alá került. A 2008-as modellfrissítés után valamivel jobb minőségű anyagokat találunk az autóban, és az ajtóbelsők kialakítása is igényesebbé vált.

Bőséges helykínálatához illően a Logan csomagtartója is rendkívül tágas, 510 literes, ami a nagyobb kategóriás autókban is megállná a helyét. A kivitelezése már nem túl igényes, sok helyen kilátszik a fémlemez, a fedél méretes zsanérjai pedig lecsukáskor összenyomhatják a bepakolt bőröndöket. A raktér bővítése sem lehetséges, a hátsó üléstámlák ugyanis nem dönthetők előre. Erre a problémára jelenthet megoldást a Logan MCV, amely tulajdonképpen a Dacia Logan kombiváltozata. A tervezők szinte túlteljesítették a feladatot, hiszen a tengelytávolságot 2,63 méterről egészen 2,9 méteresre növelték, a karosszéria hossza így 4,45 méteresre nőtt. A kombi rakterének mérete ezért már a furgonokéval is felveszi a versenyt: öt üléssel 700 literes, két üléssel pedig 2350 literes. Az MCV hétszemélyes kivitelben is rendelhető, ahol a harmadik üléssor két ülése is teljes értékű, azaz felnőttek is kényelmesen elférnek itt. A csomagtartót a furgonokhoz hasonló módon kétfelé nyíló szekrényajtókon lehet pakolni, ami praktikusabb és helytakarékosabb megoldás, mint az egyetlen felfelé nyíló ajtó.

Milyen vezetni?

A Renault alkatrészraktárában lévő jól bevált, sokat próbált alkotóelemekből áll össze a Logan. Az alapmodellt 1,4 literes, négyhengeres, 75 lóerős benzinmotorral szerelték, és már ezzel is megfelelően mozog a kocsi, hiszen az alapmodell a kisautóknál is könnyebb, ugyanis nem nyom többet 975 kilogrammnál. A vezetése azonban nem nyújt különösebb élményt, a kormánykerék és a váltókar kissé bizonytalanul jár, és éles kanyarokban is megdől az autó. A futóművet nem is kanyargásra, hanem kimondottan rossz utakra tervezték, amit meglepően jól bír a Logan. Figyeljünk arra, hogy az alapmodellekhez még szervokormány sem járt, ezért a parkolási manőverek nehezebbek lehetnek, eleinte a blokkolásgátló is feláras volt, ESP pedig még felárért sem volt rendelhető. A biztonsága ennek megfelelően inkább csak átlagosnak mondható, megjelenése után a törésteszten is csupán háromcsillagos eredményt ért el. Az 1,4-esnél ritkább az 1,6 literes benzines, amelyet kezdetben 90 lóerős, később már 105 lóerős kivitelben is készítettek, ezekkel már kimondottan fürge a Logan. Az autót a Renault-féle 1,5 literes dízelmotorral is kínálták, 68 és 86 lóerős kivitelekben, kezdetben részecskeszűrő nélkül, ezekkel a fogyasztás könnyedén öt liter alatt tartható. A benzinesek ezzel szemben kicsivel torkosabbak az átlagnál és az elvárhatónál.

Mire figyeljünk vásárláskor?

Nézzük meg a kiszemelt modell felszereltségét, a Logan ugyanis fapados és extrázott kivitelben egyaránt rendelhető volt. Az alapmodellben mindössze egyetlen egy vezetőoldali légzsák, öt darab fejtámasz és öt darab hárompontos öv található, az utasoldali légzsák, a blokkolásgátló és a szervokormány is feláras volt, természetesen az elektromos ablakemelőért, központi zárért, rádióért és manuális klímaberendezésért is plusz pénzt kértek. A Logan egyszerű felépítése azonban a megbízhatóságára is jó hatással van: ami nincs benne, az nem is tud elromlani, a fényszórók magasságállítása például a jól bevált bowdenes megoldást hasznosítja. A Dacia régi időkből származó rossz hírére már nem szolgál rá a márka első újkori típusa, de azért nem hibátlan darab. A korai példányokon még rozsdásodás is előfordult, később ezt már orvosolták, de elektromos hibáktól nem mentes, így a motorvezérléssel, az üzemanyag-ellátással, a gyújtáskábelekkel és a blokkolásgátló szenzorjával is akadhat gondunk. A motorokkal, ahogyan a Renault-típusokból származó kipróbált alkatrészekkel azonban kevés a baj, alkatrész van hozzá bőven, nem is drágán, és speciális szerelő sem szükséges a javításához. Az alig tízéves példányokat már nem sokkal félmillió forint feletti áron megkaphatjuk, bár az állapotát alaposan mérjük fel, az olcsósága és egyszerűsége miatt ugyanis összeakadhatunk „ridegtartáson” használt darabbal, amivel nem sokat törődtek. Egy modellfrissítés utáni megkímélt Logan azonban sokáig megbízható családi autó lehet.