Bár Európában a Daihatsu neve ma már leginkább a használtautó-hirdetésekben bukkan fel, Ázsiában továbbra is aktívan formálja az autóipart a japán márka. Miközben a kontinensünkön legfeljebb néhány elkötelezett rajongó szeme csillan fel a márkanév hallatán, Indonéziában a Daihatsu még mindig jelentős szereplő, különösen a fiatal vásárlók körében, akiket a gyártó igyekszik friss, látványos modellekkel megszólítani. Ennek egyik ékes példája az idei Gaikindo Auto Show, ahol a gyártó három rendkívül látványos koncepciómodellel rukkolt elő – a játékosság, a retró stílus és a futurisztikus elemek jól megférnek egymás mellett ezekben az építésekben.
A Daihatsu idei koncepciói nem csupán figyelemfelkeltő dizájnnal bírnak, hanem érdekes együttműködések eredményeként jöttek létre. A projektek mögött ott áll a japán márka mellett Gofar Hilman indonéz médiaszemélyiség (GH Style) és a National Modificator & Aftermarket Association (NMAA) is, akik közösen álmodták meg a három modellt, melyek mindegyike az ismert gyári típusokra épül, ám egészen új arcot kaptak.
A leginkább szemet gyönyörködtető átalakítás kétségkívül a Gran Max kisbuszra épülő Taft Guy, amely a japán piacon legendás Taft kei-autó stílusjegyeit ülteti át egy haszongépjárműre. A korábban szögletes és egyszerű furgon most terepes stílusú testet kapott: robusztus orrkialakítás, LED-es kerek fényszórók, műanyagból készült hűtőrács, kiszélesített sárvédők, agresszív lökhárító integrált haspáncéllal, valamint pótkerék a hátfalon. A tetőcsomagtartó és a 16 colos Turbo Bastard felnik tovább fokozzák a karaktert, az első tengelyre szerelt tárcsafedők pedig különleges részletként emelik ki a modellt. A nagyobb hasmagasság látványos, de azt egyelőre nem tudni, valódi technikai módosítás eredménye-e, vagy csupán optikai tuning.
A második Gran Max átirat a City Pop nevet kapta, és a nyolcvanas évek Hijet mikrobuszait idézi meg. A nosztalgikus hangulatú furgon borostyánsárga indexekkel, kerek fényszórókkal, új sárvédőkkel, lökhárítóval és motorháztetővel tér vissza. A dizájnt tovább erősítik az oldalsó szoknyák és a hátsó lámpákra került egyedi borítások. A festés sem hétköznapi: az egész dizájn az indonéz D’Masiv rockegyüttes vizuális világát tükrözi, matricákkal és grafikákkal kiegészítve. Technikailag feltehetően a gyári 1,5 literes, 95 lóerős motor dolgozik benne, hátsókerék-hajtással.
A harmadik modell, az Ayla Retro Future szintén egy erős karakterű koncepció, amely egyszerre idézi a múltat és tekint előre. A városi kisautó teljesen új formatervet kapott: lekerekített, barátságos arc, új lámpák, motorháztető, lökhárító és sárvédők alakítják ki az egységes megjelenést. A 15 colos Turbo Bastard felnik és az extrém módon leültetett futómű – Airsus légrugós rendszerrel – tovább hangsúlyozzák a jármű egyediségét. A hátsó lökhárító egyedi kialakítású, a lámpák különleges burát kaptak, míg az utastér kéttónusú, narancssárga és mentazöld kárpitozásával tűnik ki. Az 1,2 literes, 87 lóerős gyári motor maradt az autóban, teljesítménynövelésről nem érkezett hír.
Ezek a látványos építések ugyan továbbra sem jelentenek európai szinten visszatérést a Daihatsu számára, de kétségtelenül izgalmas bepillantást engednek abba, hogy a világ más tájain hogyan gondolkodnak a fiatalos mobilitásról – és hogy egy régi ismerős márka hogyan képes új formában megszólítani a következő generációkat.
