A streaming-szolgáltatások után úgy tűnik, az autóipar is egyre inkább az előfizetéses modellek felé mozdul. A Volkswagen legújabb példája jól mutatja, hová vezethet ez az irány: a brit piacon kínált ID.3 Pure változat hivatalosan 168 lóerős, ám a valóságban csak 148 lóerőt ad le, hacsak a tulajdonos nem fizet további díjat a teljesítmény feloldásáért.
A Volkswagen háromféle fizetési lehetőséget kínál: havi 16,5 fontért, évi 165 fontért, vagy egyszeri, „örökös” hozzáférésként 649 fontért oldható fel a teljes teljesítmény. Ezért az összegért mindössze 20 lóerőt és 45 Nm nyomatékot kap a vásárló – ráadásul a gyár szerint a hatótáv sem változik tőle.
A biztosítást viszont nem befolyásolja a dolog, hiszen a típus hivatalos adatlapján 168 lóerő szerepel. Így fordulhat elő, hogy sokan kevesebb teljesítménnyel közlekednek, miközben papíron erősebb autót vezetnek.
A gyártó szerint nincs szó újdonságról, hiszen a belső égésű motoros modelleknél is előfordult, hogy ugyanazt a blokkot többféle teljesítményszinten kínálták, eltérő áron. Most annyi a különbség, hogy a vásárlónak nem kell már a szerződéskötéskor dönteni, hanem később is előfizethet a nagyobb teljesítményre.
A Volkswagen nem az egyetlen gyártó, amely szoftveres úton rejt el funkciókat az autóiban. A BMW, a Mercedes és a Tesla szintén kínál előfizetéshez kötött extrákat – a fűthető üléstől kezdve a navigáción át a teljesítménynövelésig. Más márkák azonban jellemzően nagyobb értéket adnak a pénzért: a Ford 135 Nm plusznyomatékot kínál 995 dollárért, a Polestar 68 lóerőt 1195 dollárért, a Mercedes pedig akár 110 lóerőt is 1200 dollárért.
A Volkswagen megoldása ehhez képest visszafogottnak tűnik, hiszen a vásárlók csupán egy apró teljesítménynövekedésért fizethetnek borsos árat. Nem csoda, ha sokak szerint ez inkább pénzlehúzás, mint valódi előny.
