Igazi csodabogár volt a maga idejében a Peugeot Oxia. A franciák 1988-as tanulmányautója nem csak makett volt, hanem igazi, működőképes és brutális menetteljesítményekkel rendelkező szörnyeteg – mégsem került sosem gyártásba.
A Porsche és a Ferrari modelljeinek riválisául szánta a Peugeot azt a szupersportkocsi-tanulmányt, amely az 1988-as párizsi autószalon sztárja volt. A néhol a 405-ös formai elemeire emlékeztető szörnyeteg különleges koncepcióautó volt, hiszen nem csak egyszerű makett, hanem nagyon is működőképes jármű volt, amelyet egy háromliteres, V6-os, 680 lóerős motor hajtott. A két Garrett T3-as turbófeltöltővel izmosított erőforrás egy csúszó differenciálzárral ellátott, elől 25, hátul 75 százalékos teljesítményleadást biztosító négykerékhajtási rendszerrel volt összekapcsolva, amely lényegében a 205-ösben is alkalmazott rendszer továbbfejlesztett változata volt. De nem csak hajtva, hanem kormányozva is volt mind a négy kerék, ami kiemelkedő kanyartulajdonságokat volt hivatva biztosítani az Oxiának. A C-kategóriás sportkocsik és a rali bajnokság B-kategóriás járműveinek elemeit ötvöző 1377 kg-os csúcs-kupé közel 400 km/h sebességet ért el próbaútján a Le Mans-i pálya leghosszabb egyenesében.
Miközben az Oxia menetteljesítményei és külső megjelenése tulajdonképpen mindmáig tiszteletet parancsoló, addig a beltér már megmosolyogtatónak tűnik. A szögletes, nagyon műanyag műszerfal analóg kijelzőkkel van tele, csak az üzemanyagszintet és a motor hőmérsékletét mutatta digitális műszer. A középkonzolba építették be az autó fedélzeti komputerét, amely egy floppy segítségével szabályozta a légkondicionáló rendszert. A színes LCD kijelzőn jelentek meg a szintén floppyról betölthető navigációs adatok egy kezdetleges videójáték grafikájával. És természetesen rádió és telefon is volt az autóban.
