Az ELO a klasszikus értelemben vett autótanulmány: a Citroën tervezői ötleteket próbálnak ki rajta, és nyilván figyelik a közönség reakcióit. Talán ezért igyekeztek annyira szokatlanná tenni, amennyire csak tudták. Már a 4,1 méter hosszú egyterűforma sem megszokott: az ezredforduló környékén olyan divatos karosszériaformát ma már csak elvétve követi egy-egy típus, a legtöbb egyterű vagy megszűnt, vagy – ahogy a Peugeot 5008 – SUV formában folytatja.
Itt alighanem a kivételes variálhatóság és helykihasználás kedvéért választották, ami egyértelműen a tanulmány alaptémája. A rövid járműben hat ülésből három került egy hátsó üléspadra, az első három viszont átrendezhető, elforgatható vagy összehajtható. A nagy térben ágyat is ki lehet alakítani, és a szétnyitható tolóajtóknak köszönhetően 1,92 méteres nyíláson keresztül lehet ki- és beszállni. A kísérleti jármű egy további érdekessége a középre helyezett kormány.
A külső formatervre talán a kaotikus jelző illik leginkább: egyértelmű, hogy gyönyörködtetés helyett meglepni szeretnék a szemlélőt, és arra nagyszerűen alkalmas is különböző méretű oldalablakaival, nagy kerekeivel, hatalmas tengelytávjával és a mai utcai autókéra nyomokban sem emlékeztető arányaival.
A Citroënnél gyártásra nem is gondolnak, inkább az ötletek tesztelése a lényeg. Azon viszont nem lepődnénk meg, ha a szellemes ülésrendszer némely megoldása visszaköszönne valahol.
