Teszt: Honda Accord 2.2 i-DTEC Tourer (2010)

Kényelmes, tágas, minőségi autó a Honda Accord kétliteres dízelmotorral és automata váltóval szerelt kombi változata.

Ez már igen – csettintett barátom a Honda Accord kombi változata láttán. Ez a spontán elismerés alighanem a legjobb bizonyítéka annak, hogy mennyire megváltozott az utóbbi időkben a közfelfogás a családi kombikkal kapcsolatban. Amíg néhány éve még piacos kocsinak, vagy festő-mázolók hű útitársának képe társult hozzájuk, s ezért némi lekezeléssel nyilatkoztak róluk sokan, addig ma a sportos, aktív életmód kifejezői. Ráadásul sokkal praktikusabbak is, mint a szedánok.
Az Accord „puttonyát” is láthatólag a kasztni többi részével összhangban tervezték, nem csak úgy odabiggyesztették. A fedél kényelmesen magasra nyílik, a ki- és berámolás könnyű. A hátsó ülések egyetlen mozdulattal síkra dönthetők, így akár méretesebb tárgyak szállítása sem okoz különösebb nehézséget. Maga a raktér nem különösebben hatalmas, biztosan nem áruszállításra tervezték, de minden belefért, amire a hétköznapok során szükségünk volt – még egy lapra szerelt könyvespolc is.
Meglepő módon a hátsó lábtér inkább csak átlagosnak mondható, de legalább elől bőséges a helykínálat. A szék egészen mélyre is leengedhető, még a magasabb termetűek is könnyen találhatnak kényelmes üléspozíciót. A műszerfal jól áttekinthető, rendezett, de túlzás lenne a kategória legszebbjei között emlegetni. A fedélzeti hifi hangminősége azonban jobb az átlagosnál.
Az autó igazi érdekessége (számunkra), a hatfokozatú automata sem tartogatott nagy meglepetéseket, leginkább erős átlagosnak mondanánk. Egyáltalán nem dolgozik olyan villámgyorsan, mint például a Toyota Avensis hasonló egysége, de biztosan jobb a Citroen C5-ben próbált szerkezetnél. Működése pillanatok alatt átlátható, rendben teszi a dolgát. Ugyanez vonatkozik a 150 lóerős 2,2 literes dízelmotorra is, amely kellő fürgeséggel mozgatja a kocsit – de túl nagy reményeink azért ne legyenek vele kapcsolatban. (Van izmosabb is a Honda kínálatában, a Type-S nevű, 180 lóerős változat, amely már igazán fürge.) Ez a változat azonban alapvetően a hétköznapi használat igényeit szolgálja a maga szürke módján. Nem túl hangos és fogyasztása is visszafogott: 7,8 litert mértünk vele száz kilométerenként városi forgalomban, ami egyáltalán nem rossz adat egy ekkora kosi esetében, főleg automataváltóval.
Összességében a Honda Accord Tourer 2,2-es dízel kombija mindenképpen remek minőségű, megbízható és a hátköznapokban jól használható autónak bizonyult – csak éppen nem hozza úgy lázba az embert, mint a távol-keleti gyártó néhány más modellje. De nem is az a dolga.

Műszaki adatok: Honda Accord 2.2 i-DTEC Tourer

Tetszett: Minőség-érzet, jól elérhető raktér, kényelmes vezetői pozíció
Nem tetszett: Fantázia-szegény belső kialakítás, átlagos menetteljesítmények