A családi egyterűk érdekes képviselője a Honda FR-V, hiszen az első sorban is három ülést helyeztek el. A Fiat Multipla japán alternatívája használtan sem rossz választás.
A sportos autóiról ismert Honda mindig tartott egy-két családi egyterűt is a kínálatában. Az áramvonalas külsejű, hétszemélyes Stream csak mérsékelt érdeklődést váltott ki, ezért merészebb koncepciót valósítottak meg a japánok. 2004-ben mutatkozott be a hatszemélyes FR-V, amely azonban ismét az elődjéhez hasonlóan szerény eladási számokat produkált. A pályafutása felénél alig észlelhető modellfrissítéssel tették naprakészebbé, de végül öt esztendő után letettek a gyártásáról.
Milyen kényelmes?
Szokatlanok az autó arányai, hiszen az FR-V alig néhány centivel hosszabb, mint a Civic, de a szélessége több mint 1,8 méter. A formája egészen szokványosnak mondható, talán egyedül a hajlított hátsó szélvédő érdemel említést. A külsőre látszólag hagyományos családi egyterűnek tűnő autó érdekessége az utastér kiosztása: az FR-V hatszemélyes, elöl és hátul is három-három üléssel, éppen olyan, amilyen korábban a Fiat Multipla volt. A megoldásnak elvileg több előnye is van. Az ötszemélyes egyterűk ugyanis nem kínálnak sokkal többet, mint a hagyományos kompaktok, a hétszemélyeseknél azonban a harmadik üléssor a csomagteret teszi használhatatlan méretűvé. Az FR-V a kettő közti kompromisszum azzal, hogy eggyel több utast szállíthat, mégis alaphelyzetben is megfelelő méretű a raktere, amely a hátsó ülések ledöntésével a kockaforma karosszéria miatt óriásira növelhető. Az ülések plüssborításúak, ami kellemes tapintású, de nehezen tartható tisztán.
A szokatlan üléselrendezés miatt nem lehetett hagyományos műszerfalat szerelni az FR-V utasterébe. A műszerfal ezért magasan húzódik, a váltókart és a furcsa formájú kézifékkart is ide szerelték, hogy az elöl középen utazó lába is elférjen. Ha pedig nem utazik azon a széken senki, akkor a támlát lehajtva könyöklőként, pohártartóként, rekeszként funkcionál. A megoldás csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az elöl lévő középső ülés ugyanis nem volt túl kényelmes, ha pedig nem ül itt senki, máris értelmét veszti a koncepció. A vezető helyét ráadásul a megszokottnál jobban balra tolták el, amitől igencsak furcsa érzés a kormánykerék mögött ülni. A rádió távolabb eső gombjait lehetetlen nyújtózkodás nélkül elérni, és az ablakemelő kapcsolói is állandóan takarásban vannak.
Milyen vezetni?
A széles autó nyomtávja jelentősen nagyobb, mint a Civic esetében, ezért rendkívül biztos az útfekvése: a nagy oldalfelületet ugyan kikezdi a szél, de az FR-V ennek ellenére is stabil marad. A kormány és a váltókar elsőrangú, éppen eltalált erővel kezelhető, a futómű pedig egészen jól csillapítja az útegyenetlenségeket. Az FR-V kezdetben kétféle benzines és egyféle dízelmotorral volt kapható. Az alapmodell is 1,7 literes, 125 lóerővel, míg a 2 literes már 150 lóerőt állított csatasorba. A ráncfelvarráskor ezt a két motort elvetették, és a Civicben megismert 1,8 literes, 140 lóerőssel helyettesítették. Az alapjáraton finoman és halkan járó erőforrásból csak nagyobb fordulatszámon lehet előcsalogatni az erejét, ez pedig egyáltalán nem illik a családi autó karakteréhez. A sokat autózók inkább a dízelt válasszák, a Honda saját 2,2 literese jó erőben van, 140 lóerős, és egy-két literrel kevesebbet fogyaszt a benzinesnél.
Mire figyeljünk vásárláskor?
Újonnan drágának számított az FR-V több mint ötmilliós alapára, de ezért már az alapmodell esetében is gazdag felszereltséget kaptak a vevők. Minden kivitel része volt a hat légzsák, később az ESP is, továbbá a klímaberendezés, az elektromos ablakemelők és a központi zár is jártak. Az FR-V használtan is kevésbé problémás, elvétve fordulnak elő az elektronika zavarai, de a mechanikája tartósnak ígérkezik.
