Mostanában ez úgy van, hogy ha válság jön, megugranak az öreg autók árai. Ez történt a dotcom-válságnál 2000-ben, ez történt a 2008-as nagy hitelválság után két évvel, s úgy tűnik, ez lesz az irányadó trend a mostani, koronavírus-válság környékére is.
Most egy Ausztráliában készült tanulmányt veszünk elő, amelyet egy ottani befektetési alap, a Commsec készített. Az átfogó adatgyűjtés alapján elkészített riport számításai szerint az idősebb autók árai 35 százalékot emelkedtek a Covid-19 ideje alatt, ami az elmúlt 21 évben a legjelentősebb növekedés, meghaladja még a 2012-13 körüli, roppant dinamikus időszak eredményeit is.
A legdinamikusabban a youngtimer korú japán autók ára emelkedett odalent (nekünk), például egy 1999-es Nissan Skyline GT-R ára, amelyet újonnan 40 ezer ausztrál dollárért lehetett megvenni, most, 22 évesen 240 ezer ausztrál dollárnál tart – ez 54 millió magyar forint lenne, átszámolva.
De nagyon mennek a régebbi japán terepjárók is, különösen a Toyota Land Cruser FJ40-esek. Egy ilyen, mondjuk 1971-ben készült kocsit két évvel ezelőtt 27 ezer ausztrál dollárért meg lehetett volna vásárolni jó állapotban (az hatmillió forint), de ma már ugyaz 120 ezret ér (27 millió forint).
Nekünk, itt Európában jelez egy várható trendet az is, hogy a helyi autóipar megszűnését követően soha nem látott magasságokba jutott a nosztalgia az ausztrál termékek iránt, a Holden Commodore-ok minden fajtája, de még a plebejus Holden Kingswoodoké is meredeken emelkedik. Ha tehát a Stellantis megöli a Lanciát, érdemes lesz betárazni otthonra néhány Beta Integralét, Fulvia Coupét, Stratost és egyebeket. Ha nem is hiszitek, amit írok, de most olcsóak!
Egy ismert ausztrál veteránautó-befektetési tanácsadó, Mark Haybittle szerint a növekedést az idézte elő, hogy a lezárások miatt az utazásokat lemondó ausztrálok a felgyülemlett pénzt a következő legvonzóbb dologba, öreg autóba tették. „Anyukám, úgyis elmarad idén Hawaii, még Thaiföldre se tudunk átruccanni, a négyünk megmaradt költségéből veszek egy jó Ford XB Falcon Coupét, rendben?” Mire a feleség – „hát persze drágám, az a lényeg, hogy legalább valaki boldog legyen közülünk ezekben a nehéz időkben.” Bár azért lehet, hogy nem pont így kell elképzelnünk az őrült áremelkedéseket felhajtó vásárlás-cunami mögötti beszélgetéseket.
Ausztrália jobban bezárta magát a többi kontintensnél, ez tény, ezért némiképp speciális helyzetben vannak. A helyi autóipar megszűnése még szintén viszonylag friss seb, ezt se vitatnánk. Pénzük pedig lehet, hogy több van egyedenként, mint az európaiaknak, még ez is igaz lehet. De a trendet látjuk.
Ha nem is okvetlenül a japán autók (Ausztráliában ötven éve ott vannak azok, tömegével, széles modellpalettákkal), s az is biztos, hogy nem az Aussie-belpiacos modellek kapcsán, talán nem is ilyen őrült mértékben, de hasonló hangokat hallani Amerika és Európa kereskedőitől is. A felgyülemlett pénz (akinek lett) utat keres, az pedig felhajtja az árakat. Hogy az emelkedés meddig tart, nehéz megjósolni, de egyelőre még bőven van szél a vitorlában.
