Az európai autógyártás eddigi mintái végleg a múlté: a Volkswagen-csoport vezetése egyértelművé tette, hogy a megszokott működési modell hosszú távon fenntarthatatlan. Oliver Blume vezérigazgató nyíltan elismerte, hogy a konszern jelenleg egyszerűen nem keres elég pénzt az autóin ahhoz, hogy stabilan finanszírozni tudja a jövőjét. A megoldás egy drasztikus és kíméletlen karcsúsítás, amely alapjaiban rajzolja át az utak képét 2030-ig.
A képlet elsőre jól hangzik: a cégcsoport ötven új modellt tervez piacra dobni az évtized végéig, amelyek zöme már tisztán elektromos hajtású lesz. A kulisszák mögött azonban ennél sokkal nagyobb a tisztogatás.
A 150-ből csak 100 marad: Vége a rétegmodellek korának
A VW-csoport jelenleg elképesztő méretű, mintegy 150 tagú, párhuzamosan futó típusválasztékkal árasztja el a világpiacot. Ennek a bőség zavarának most vége szakad. A tervek szerint a kínálatot szigorúan észszerűsítik, és a paletta egyharmadát egyszerűen elkaszálják, így összesen körülbelül 100 típus maradhat meg.
A kevésbé népszerű vagy túlzottan egyedi rétegmodellektől már meg is kezdődött a búcsúzkodás.
-
A Volkswagen márkánál olyan ismert nevek rúdja áll kifelé, mint a zászlóshajó SUV Touareg, a rétegmodellnek számító nyitott T-Roc, a klasszikus családi egyterű Touran, de még a villanyvonalról a divatterepjáró ID.5 is az áldozati listára került.
-
Az Audi sem marad ki a szórásból: a prémium gyártó lefelé húzza meg a határt, így a kínálat legkisebb belépőmodelljei, az A1 és a Q2 közvetlen utód nélkül, végleg távoznak a palettáról.
Egységesítés a lemezek alatt: Az SSP platform
A ritkítás mögött komoly mérnöki és gazdasági stratégia áll. A cél a gyártási komplexitás és az alkatrészváltozatok számának radikális csökkentése. A VW-csoport kivezeti a régi, merev és költséges platformok nagy részét.
A megmaradó és érkező típusokat egy rendkívül rugalmas, új technológiai alapra, az úgynevezett SSP platformra költöztetik. Ennek a moduláris architektúrának a legnagyobb előnye, hogy szinte bármilyen karosszériához igazítható, és hibrid, valamint teljesen elektromos hajtáslánccal egyaránt felszerelhető. Ezzel a gyártás olcsóbbá, gyorsabbá és rugalmasabbá válik.
A tét: A túlélésért vívott profitharc
Ez a fájdalmas és radikális átalakítás nem pusztán esztétikai döntés, hanem kőkemény pénzügyi kényszer. A Volkswagen-csoport nyereségessége komoly nyomás alatt van a globális piacokon: a szektort az amerikai importvámok, a geopolitikai kockázatok és a kínai gyártók egyre élesebb, hazai és európai offenzívája egyaránt szorongatja.
A konszern pénzügyi mutatói hűen tükrözik a helyzet súlyosságát: az árbevétel-arányos megtérülés jelenleg mindössze 3,3%-on áll – ez az érték messze elmarad az egészséges és fenntartható szinttől. A cégvezetés célja rendkívül ambiciózus: a paletta és a gyártás egyszerűsítésével 8-10%-os profitarányt akarnak elérni 2030-ig.
A kevesebb néha több – tartja a mondás, és a Volkswagen most a saját bőrén kénytelen megtanulni ezt. A vásárlóknak be kell látniuk, hogy a végtelen variációs lehetőségek kora lejárt, az autóóriásnak pedig arra kell koncentrálnia, ami valóban profitot termel, ha versenyben akar maradni az évtized végére.
