Öntsük a nappalink nyugalmának csendes hangulatát egy extravagáns formavilágba, hintsük tele annyi világító fehér fényecskével belül, mint amennyit egy felhőtlen éjszaka látunk a Balaton közepéről Siófokot bámulva – és máris el tudjuk képzelni, hogyan érzi magát egy Lexus RX 450h vezetője a munkából jövet.
Ha valóban alapos okkal hihetnénk az ufókban, akkor egyik szemünket behunyva, a másikkal pedig kicsit hunyorogva akár annak is nézhetnénk az új Lexus RX 450h-t. De maradjunk közismertebb analógiánál: okostelefonok vannak, ezt nyugodtan tekinthetjük bizonyított ténynek. Nos, miért ne lehetnének akkor okosautók is? Persze, hogy vannak, épp egy ilyenről van szó.
Elnézést mindenkitől, akinek ez az első pár sor elsőre esetleg kissé érthetetlennek tűnik, de higyjék el: biztosan van annyi közük a Lexus RX 450h-hoz, mint annak a sok frappáns jelzőnek, amelyeket az autós szakújságíró kollégáim aggatnak rá. Ezek között biztosan lesz majd a sablonos „kifinomult elegancia” (ez szerepel a sajtóanyagban is). Aztán lesz majd biztosan olyan, hogy a „luxus villamos”, (á lá Totalcar) „csendestárs” (hvg-stílusban), „japán mestermű” (Autó és Stílus-módra). A különböző tömör címszavak valamit azért biztosan elárulnak: azt, hogy sokféle szemmel lehet nézni ezt az autót.
A formavilág egyedi, elsőre talán kicsit meghökkentő. A lendületes, egyenes vonalakkal rajzolt karosszéria legjellegzetesebb része a hatalmas, konkáv hatszög alakú hűtőmaszk és a lejtős tető, amelyet hátul ráadásul látszólag nem is köt össze a kasztni többi részével semmi, hiszen a C-oszlopot egy sötét műanyag elemmel kettévágták. Ezektől a részletektől lesz kissé extravagáns az autó. Az összkép pedig kétségkívül egyedi, és rengeteg értelmezési lehetőséget kínál: minősíthetjük modernnek, lendületesnek, sportosnak, masszívnak, kifinomultnak… É alighanem pontosan ez volt a japán dizájnerek célja: olyan egyedi tervvel előállni, amely kilóg a többi prémium márka konkurens SUV-jainak sorából. Kilóg, de nem hivalkodó módon. E tekintetben kétség kívül telitalálatot értek el.
Ezek után aligha meglepő, hogy az RX 450h beltérben olyan formavilággal találkozhatunk, amely arról tanúskodik, hogy a dizájnercsapat tagjai IKEÁ-ban árusítható digitális szamuráj kardok rajzolásával végeztek előtanulmányokat. Elismerésre méltó, hogy ennyi fekete és sötétszürke műanyag, fém és bőr kombinációját olyan ügyesen keverték, hogy nem komor az összkép. De ettől még kevesen fogják otthon érezni magukat a volán mögött. Aki viszont felnőttként is szeret űrhajósat játszani, az elemében lesz az RX 450h vezetőülésében. Főleg este, ha a sötétben megjelenik a karácsonyfák tízméteres LED-es izzósorát is simán lepipáló, diszkréten pislákoló fénypontok áradata a középkonzoltól a szélvédőig. Igen, a szélvédőig, hiszen a head-up display a legfontosabb információkat jégfehér számokkal jeleníti meg az üvegen pontosan a látóterünk alsó részén, egyáltalán nem zavaró módon. Ez is, akárcsak a rengeteg fénypont azt is hangsúlyozza, hogy milyen hi-tech elektronikai rendszer vesz körül bennünket. A kulcsnélküli nyitást és indítást ebben a kategóriában megszokhattuk, a csomagtér fedelének érintés nélküli nyitása azonban viszonylag újszerű és rendkívül praktikus megoldás.
A középkonzol fölött hatalmas méretű, minden fényviszonyok között jól leolvasható, de nem zavaró kijelző trónol, amely okostelefonokhoz hasonló ikonrendszerrel kezelhető. Néhány funkciót ugyan leválasztottak róla az egyszerűség kedvéért, de lényegében minden ezen keresztül vezérelhető. És persze minden vezérlehető is. A jobban felszerelt változatokban (a mi tesztautónk a csúcs „executive” kivitelű verzió volt) még a hajtáslánc és a futómű karakterisztikája is változtatható hangulatunk szerint sportosabb vagy kényelmesebb hangolásúra. És persze az első Prius óta már hibrides hagyományoknak megfelelően megjeleníthető rajta a „hajtáslánc-mozi” is, vagyis az a szép színes infografika, amely azt mutatja, hogy a rendszer éppen mit is csinál. A maga módján elég érdekes, a gyerekeket jól leköti vagy 20 percig, hogy azt kövessék figyelmükkel, hogy most éppen a benzinmotor hajt, az elektromos pedig besegít, de hoppá! Most apa most fékez, ilyenkor a kijelző mutatja, hogy tölt az akkumulátor. Lassan, finom gázzal araszolva a városi dugóban csak az elektromos motor mozgatja az autót, szemmel látható mértékben fogyasztva a tárolt energiát – aztán megint hoppá: nagy gázzal elrajtolva minden maximális hajtásra kapcsol. (Ha a gyerekek megunnák ezt a műsort, tegyünk be nekik egy DVD-t, és az első ülések hátuljára integrált nagyméretű képernyőkön máris mondjuk a Jégkorszak motkánya szórakoztathatja tovább őket a hajtáslánc rejtelmei helyett.)
A vezető figyelmét pedig ugyanennyire lekötheti a fogyasztási adatok elemzése napokra, illetve útszakaszokra bontva, olyan szabályos kis oszlopdiagramok formájában, amelyek láttán egy bróker is elégedetten csettintene egyet. Én például egy olyan duplacsúcs-formációt láttam, amely közelgő részvényár-esést jelez a hozzáértők szemében, de a tőzsdei grafikonok az autókban nem működnek túl jól, hiszen az út hátralévő részében nem zuhant jelentősen a fogyasztás. Nem mintha a városban mért 8,8 literes eredménnyel elégedetlennek kellene lennünk egy 3,5 literes benzinmotorral (is) hajtott, 313 lóerős SUV esetében. Autópályán sokkal kevesebb üzemanyaggal is beéri az autó: volt, hogy csak 5,2 litert mutatott egy-egy hosszabb etap után a kijelző.
Az RX 450h-ba belezsúfolt rengeteg biztonságtechnikai rendszer nagyon hasznos, ezt részben tapasztaltam is. Amikor ugyanis az ember úgy eljátszik az ember az adatsorok böngészésével és a fedélzeti rendszer millió menüpontjainak váltogatásával, mint egy kisgyerek a villanyvasúttal a karácsonyfa alatt, akkor nagyon hálás a radaros követési távolságtartó rendszernek, amely fékez is helyettünk, amikor az IFA bevág a sávunkba az M0-áson. Kár, hogy a közlekedési táblákat csak felismerni és kijelezni tudja az autó, a sebességkorlátokat magától nem tartja be. Pedig néha jó lenne, hiszen az RX 450h egyik legnagyobb hátránya, hogy egyszerűen nem lehet vele lassan menni. Azért, mert olyan elképesztően csendes, hogy nem is érzékeljük a valódi haladási tempót. Néha olyan érzetet ébreszt a vezetőben az autó, hogy nem is igazi, csupán egy remek grafikával ellátott szimulátor, amellyel a nagyszobánk nyugalmában játszogatunk. Ezt az illúziót erősíti az is, hogy a kormány sem ad sokkal több visszajelzést az útról. Persze, ha tövig nyomjuk a gázt, akkor azonnal eloszlik ez az érzet, hiszen a gyomrunkban érezzük a papíron 7,7 másodperces százas sprintnek nekirugaszkodó gyorsulást.
Összességében a Lexus RX 450h a konkurens modellekhez képest visszafogott árazású, különleges, de nem hivalkodó, remek minőségű SUV, amely biztosan megérdemel egy próbakört, mielőtt döntenénk.
