Ha azt hitte, hogy a négytengelyes dömper a csúcs, a csehek most mutatnak valami olyat, amitől még a rutinos gépkezelők álla is leesik. A Tatra Phoenix sorozata két új, brutális konfigurációval bővült: érkezik a 16×16-os és a 10×14-es óriás, amelyeket a gyárban csak „százlábúakként” emlegetnek.
Amikor a méret igenis lényeg
Ezek a gépek nem a sarki közértbe szállítják a kiflit. A nyolctengelyes kivitelt például a finn Bronto Skylift számára fejlesztették ki, hogy egy olyan emelőkosaras monstrumot hordozzon, amely 100 méteres magasság felett is stabil marad. Szélturbinák javítása vagy adótornyok karbantartása? Ennek a Tatrának meg se kottyan.
Cseh vázban holland szív
A recept a modern Tatráktól megszokott, nyerő párosítás: A legendás, moduláris gerincvázas alváz és a független felfüggesztésű lengőtengelyek – ez a Tatra DNS-e, ami miatt nincs párja a terepen.
A kabinokat és az erőforrást a Paccar-csoport (a DAF anyacége) biztosítja. A sofőrök a DAF XF tágas fülkéjében trónolhatnak, miközben alattuk az 530 lóerős Paccar MX-13-as motor dolgozik, egy 12 sebességes ZF váltóval karöltve.
Mérnöki bűvészmutatvány a kormányzással
Hogyan kanyarodik egy ekkora monstrum? Patikamérlegen kiszámolt technológiával:
-
A nyolctengelyes (16×16): Itt minden kerék hajtott, a kormányzásért pedig öt tengely felel (három elöl, kettő hátul).
-
A héttengelyes (10×14): Ebben az esetben az öt hátsó tengely hajtott, a manőverezést pedig két első és két hátsó kormányzott tengely segíti.
Ezek a „százlábúak” valójában guruló reklámtáblák. A Tatra azt üzeni velük a világnak: a gerincvázas rendszerük annyira rugalmas, hogy ha holnap valakinek tíz tengelyre és egy kisebb szálloda hordozására lenne szüksége, Kaprivnicében azt is megoldják. Nincs az az egyedi igény, amire a cseh váz ne lenne válasz.








