Nem teljesen saját fejlesztés volt, félig-meddig csupán egy örökölt projekt, mégis a Citroen egyik legsikeresebb versenyautója lett a ZX Párizs-Dakar változata.
A ZX modell a Citroen történetének egyik legmegosztóbb típusa. Sokak szerint ez az unalmas, éles vonalakkal rajzolt alsóközép kategóriás kompakt volt a végső jele annak, hogy kihalt minden innovatív szellem a márka termékeiből. Mások, főleg a használók viszont elnyűhetetlen csatalónak tartották és szinte istenítették a szerintük nagyon megbízható modellt. E kérdésben ennyi év távlatából talán még annyira sem lehet igazságot tenni, mint amennyire akkoriban, amikor e viták tartottak talán még lehetett volna – de utólag mégis úgy tűnik a párolóknak lehetett igazuk. Legalábbis erős érv szól mellettük: nevezeten az, hogy 25 évvel ezelőtt a ZX sivatagi verziójával nyerte meg Ari Vatanen a Párizs-Dakar versenyt.
Szögezzük le: sem a kritikák, sem a siker utáni hozsannák nem feltétlenül jogosak – már ami a Citroen illetőségét illeti. A ZX ugyanis egy hozomány volt, a versenyváltozat pedig még inkább.
A történet úgy kezdődik, hogy az amerikai Chrysler konszern a hetvenes években még úgy gondolta: nem saját termékeivel, hanem helyi márkákon keresztül törhet be az európai piacra. Ennek a stratégiának a keretében fejlesztgették és pátyolgatták a szép múltú, de akkoriban inkább csak vergődő Talbot márkát is. A jól hangzó elmélet azonban nem vált be, a Chrysler pedig ezt belátva felszámolta európai portfólióját. A Talbot a Peugeot és Citroen márkákat tömörítő, akkoriban formálódó PSA-konszernhez került, gyárastul, portfólióstul és minden folyamatban lévő projekttel együtt. Ezek közé tartozott az a versenyautó, amelyet a Talbot Horizon alapjain, a Sunbeam Lotus koncepcióját felhasználva kezdett fejleszteni a csillagos amerikai márka. A munkát a francia multi folytatta, ennek eredményeképpen született a 205-ös Peugeot 4×4-es versenyváltozata (amely oly sikeresnek bizonyult a raliban). Az oroszlános márka azonban a kilencvenes évek közeledtével és azok elején mind inkább a pályaversenyekre kezdett koncentrálni (a C-csoportos világbajnokságban értek el sikereket, 1992-ben Le Mans-ban is győztek), a Citroenre azonban ráfért volna egy kis figyelem. Így került a következő fejlesztések középpontjába a szintén Talbot-génekkel rendelkező ZX modell.
A 4×4 hajtás a Peugeot addigra már jól kiforrott és bevált rendszere volt, a vezető háta mögött elhelyezett középmotor a Renault 5 sikeres versenyváltozatából merített inspirációt. A karosszéria váza acélból volt ugyan, de súlycsökkentésként a burkolat karbonszálas kompozitból készült. A rajzon jól látszik az autó műszaki szerkezete – ami viszont lemaradt az a három pótkerék (a csomagtartóban, a tetőn illetve hátul, a motor mögött), illetve a homoklétrák, amelyeket a hátsó ablakok fölé szereltek.
