Az Opel Crossland jelenlegi generációja nem friss modell, ez érződik is rajta. Természetesen most megkapta a németek új arculati elemeit, de ez vajon segíthet életben maradni az egyre telítettebb szegmensben? Felemás érzelmekkel búcsúzunk a tesztautótól.
Az Opel 2017-ben indította útjára a Mokka fölé pozícionált SUV modelljét, mely Crossland néven került a szalonokba. Természetesen az akkori trendeknek megfelelően egy X betűt is hozzácsaptak csak azért, hogy azt a ráncfelvarrás után dobják is ki a kukába.
Itt állunk tehát egy X-el szegényebben, de alapvetően új megjelenéssel, ami felemás érzelmeket vált ki az emberből. Meg kell hagyni, hogy az Opel új „rostély” hűtőmaszk megoldása karakteres dizájnt hozott a németek palettájára, de ez szemmel láthatóan nem mindig működik jól. A Mokka például kimondottan megvadult az új iránytól, ám a Crossland esetében nagyon nem passzol az első traktus a hátsó formai megoldásokhoz, mert hogy ez utóbbi a ráncfelvarrás alatt gyakorlatilag érintetlen maradt.
Természetesen kapunk LED-es fényszórókat, kristályberakás utánzattal dizájnolt lökhárítót és piros vonallal „lebegtetett” tetőt, de jelen esetben ez egy picit olyan hatást ér el, mint amikor a nagymama túlsminkeli magát. Szerencsétlen fiatalnak akar látszani, mert hát ezt követeli meg a környezete (papa), de átverni senkit sem tud!
A belső térben azt tapasztalhatjuk, hogy a megújulás alkalmával a gyáriak nem igazán törődtek a ma már abszolút nem trendi kopogós műanyagok eltüntetésével, így nem igazán beszélhetünk prémium törekvésekről. Inkább a fiatalítás érhető itt is tetten a méretes piros díszítőelemekkel, a sportos hatású (vizuálisan) ülésekkel és a kormány felfrissítésével, ám ezt az érzetet azonnal lerombolja az analóg óracsoport közepén hagyott kis monokróm kijelző. Persze, nem kell egyből digitális műszeregységet követelni, de az ilyen jellegű felemás megoldásokból vannak már jóval szebbek és modernebbek is a piacon.
Az infotainment rendszer alapból 7, felárasan pedig 8 colos kijelzője alapvetően tetszetős grafikával bír, viszont lassan reagál az érintésre és a GS Line esetében alapfelszereltségként kínált 180 fokos kamera képe szintén idejétmúlt. A navigáció képe leginkább az olcsóbb kínai, utólagosan telepíthető modellekre emlékeztet, de becsületére legyen mondva, hogy a címeket pontosan jelöli be és a legkisebb mellékutakat is ismeri. Kár a bosszantó apróságokért, mert egyébként nem kellemetlen a Crossland beltere, csupán el kell fogadni, hogy egy már lassan ötéves modellel van dolga az embernek.
Más a helyzet viszont a motor beindítása után. A PSA házasságból származó 1,2 literes benzines egység ugyanis közel sem nevezhető kulturáltnak. Persze, háromhengeres turbós sosem lesz olyan kifinomult, mint egy négy- vagy hathengeres, de ez a 130 lovas (egyébként kellően dinamikus) variáns érezhetően rázkódik alacsonyabb sebességnél, illetve hangsúlyosabb gázadásra olyan idegbeteg ordításba kezd, hogy az ember azonnal kizökken a gondolatmenetéből. A helyzetet a hatfokozatú váltó tovább rontja, melynek a kapcsolási érzete szintén hagy némi kívánnivalót maga után.
A futómű kellően kemény, az összes úthibát „szisszentősen” közvetíti, mégis hajlamos kóvályogni az autó menet közben. Ha a motor üvöltése és a váltó karakterisztikája eddig nem vette el a kedved a kanyarvadászattól, ez mindenképpen felrakja az i-re a pontot! Jó, persze, sosem volt sportkocsi az Opel közepes méretű SUV-ja, de azért ilyenkor az ember hajlamos irigykedve tekinteni a Mazda CX modelleket hajtó sorstársakra.
A Crossland tehát nem a kifinomultságával fog levenni senkit a lábáról. Ez egy igazi használati tárgy, amiben csekély az élvezeti faktor. Jön-megy, teszi a dolgát, el lehet vele menni nyaralni, hiszen a tágas kabin és a méretes csomagtér (410 liter) elnyeli, amit el kell nyelnie, de többet ne várjunk tőle. Ezt tükrözi az 5,9 millió forintos induló ára is, mely ma már kimondottan kedvezőnek számít. A tesztpéldányunk a GS Line felszereltséggel már csaknem belekarcol a 7,5 millió forintba, de őszintén szólva nem kapunk annyival többet ezért a felárért, hogy az ember azonnal csettintsen, hogy ez így megérte.
Félreértés ne essék, a Crossland nem egy rossz autó, csak egy olyan szegmensben nyújt keveset, ahol kimondottan kiélezett a verseny. A ráncfelvarrás adhat még 1-2 évet a modellnek, de érezhetően érik már az a generációváltás!
