Az európai újautó-piacról az elmúlt években szinte teljesen elkoptak a megfizethető kisautók – Antonio Filosa, a Stellantis vezére szerint ma már szinte lehetetlen 15 ezer euró alatti modellt találni. Az autóipari óriásvállalat most egy radikális, „E-Car” névre keresztelt projekttel törné meg ezt a trendet, és az olaszországi Pomiglianóban fújt riadót a megfizethető villanyautókért.
Bár a 2028-ban induló gyártás körül még rengeteg a kérdőjel, a háttérben felsejlő részletek egy rendkívül tudatos és kényszer szülte stratégiát mutatnak.
Mi az az M1E kategória, és miért éri meg a gyártónak?
Bár a Stellantis hivatalos közleménye csak utalásokat tesz rá, a szaksajtó szerint a projekt az Európai Bizottság által asztalra tett, új M1E szabályozási kategóriát célozza meg. Ez a japán kei-carok mintájára szabott uniós keretrendszer kifejezetten a miniatűr városi villanyautóknak kedvez:
-
A járművek hossza nem haladhatja meg a 4,2 métert.
-
Kizárólag tisztán elektromos hajtással rendelkezhetnek.
-
Kötelezően Európában kell készülniük.
-
A legfontosabb mézesmadzag a gyártóknak: a szén-dioxid-kibocsátási flottaátlag számításakor ezek az autók 1,3-as szorzóval (szuper-kredittel) esnek latba, vagyis minden egyes eladott M1E modell után a Stellantis több hagyományos, nagyobb profittal értékesíthető belső égésű autót tarthat a kínálatában büntetés nélkül.
Olcsó akku kínai alapokon, de olasz köntösben
Bár az autó büszkén viseli majd az európai gyártmány billogját, a villámgyors fejlesztés és a radikálisan alacsony, 15 ezer euró (kb. 5,4-5,6 millió forint) környékére jósolt vételár eléréséhez elengedhetetlen a külső segítség. A hivatalos közleményben említett „kiválasztott partnerek” a valóságban a Stellantis szoros kínai szövetségeseit – elsősorban a Leapmotort – takarják. A háttérinfók szerint az E-Car platformja a Leapmotor következő generációs, rendkívül költséghatékony elektromos alváztechnológiájára épülhet, hiszen versenyképes árú akkumulátort jelenleg szinte lehetetlen kínai beszállítók nélkül beszerezni.
Az autók végső összeszerelését a dél-olaszországi Pomigliano d’Arco üzemre bízták. A döntés logikus: a gyár hatalmas, évi 300 ezer darabos kapacitásának jelenleg alig a felét használják ki, ráadásul a történelmi Fiat Panda bölcsőjeként itt pontosan tudják, hogyan kell hatékonyan, hatalmas példányszámban olcsó népautót gyártani.
Fiat, Citroën vagy Opel? Valószínűleg mindegyik!
Hogy pontosan milyen embléma kerül a hűtőmaszkra, azt a Stellantis egyelőre jótékony homályban tartja, de annyit elárultak, hogy „több márka izgalmas új modelljei” gördülnek majd le a szalagról.
A várható forgatókönyv: Az olasz gyártási helyszín miatt szinte borítékolható egy, a klasszikus 1980-as minimál-Pandát idéző Fiat variáns, de a Citroën (a 2CV szellemi utódjaként), valamint az Opel és a Peugeot is megkaphatja a maga minimális formai módosításokkal átrajzolt, átcímkézett verzióját.
